A történet hosszú. 15 évvel ezelőtt a WHO pályázatot írt ki a kalcium pótlására. Mert az ilyen készítmények alacsony hatásfokon 20-30 %-os hatékonysággal működtek, felszívódásuk lassú folyamat, és közben a kalcium átalakult és vesekövet termelt. Erre egy hatszáz éves orvos dinasztiából származó kínai Li Jinyuan, megtalálta a megoldást. Az ősi kínai recepteket ötvözte a modern technológiával. A hatékonyság 90%, a felszívódási idő 25 perc. Erre a termékre alapították a céget, mely ma több igen hatékony étrend kiegészítőt gyárt. Mivel a termékek nem gyógyszerek, bárhol árusíthatók. Igen ám de ki mondja meg a vevőnek, hogy neki melyikre van szüksége. Ezért az árusítást MLM rendszerben végzik.

Saját tapasztalataim a különböző cégek termékeivel kapcsolatban kimerültek abban, hogy legalább nem ártottak, csak a hirtelen felszedett kilókkal kellett megküzdenem. Tavaly szakmai okokból találkoztam Péterrel és amíg egy közös tárgyalásra vártunk elcsalt egy előadásra. Ott döntöttem el, hogy nekem akkor is megéri belépni ebbe a rendszerbe, ha csak ki akarom próbálni mit tud a „kínai”. Tud, nagyon sokat.

Ez a társaság évente európai konferenciát tart régiónként, melyet mindig más ország rendez. Ebben az évben Prágában volt a konferencia. Erre sikerült elcsábítaniuk engem.

Én aki sehova nem megyek, egyedül, idegenek közt? Ráadásul csak 3*-os értékesítő vagyok, 5*-os fokozat alatt nem szoktak megjelenni ilyen konferencián. De Prágát látni kell. Nézzük csak, ismerem a főnököt és a feleségét, hisz én vagyok a Kft-jük könyvelője, ismerem Pétert és a nővérét és találkoztam már pár emberrel, de a nevüket sem tudom. A buszon 52 ember ebből 51 rég óta ismeri egymást. Húú, mi lesz velem egyedül Prágában? Hiszen itthon is képes vagyok eltévedni. Beindult a zabszem effektus.

Életem egyik legjobb meglepetése lett ez az út.

Félelmeim csak sejtik az ismerősök. Mosolyogj már, megy az neked is – mondják és tuszkolnak fel a buszra. Csupa pozitív gondolkodású, vidám ember és egy megszeppent könyvelő. Szépen vagyunk. A kötelező mézes pálinka után mindenki tudja a nevem, és még el sem hagyjuk az országot meghívást kapok Pestre, mert te olyan aranyos vagy felkiáltással. Eddig jó. Mire Prágába érünk én is megjegyzek 10-15 nevet. A csapatban levő orvosok le akarnak szoktatni a dohányzásról közben többször figyelmeztetnek, hogy túlhajtom magam, tehát most leszek szíves kikapcsolni a mobilt és nem dolgozni.

Prága gyönyörű. Az idegenvezető vár bennünket. Élvezi amit csinál, történelmi adatok, anekdoták, hatalmas nevetést kiváltó megjegyzések áradatát kapjuk tőle. Két nap alatt kell az egész várost megmutatnia, ami tőle telik megteszi, csak mi fáradunk el néha.

Közben rájövök nem vagyok egyedül, hiszen mindenki beszél mindenkivel, cserélődnek a partnerek, mégis egységes csoport vagyunk. Csak az esti szabadprogramoknál szakadunk szét több részre. Mi tíz-tizenketten az éjszakai séta helyett vendéglőt választunk, vacsora, cseh sör és beszélgetés kifulladásig. A téma természetesen a kínai filozófia, mire milyen bogyót szedjünk és kinek milyen tapasztalata van a termékekkel kapcsolatban.

A konferencia napjai mozgalmasabbak. Tizenegyre a TESLA Arénában kell lennünk, előtte mi bátrabbak megkeressük a metrót és bemegyünk a belvárosba. Szerencsére nem tévedünk el, időben érkezünk. (A csehek nemzeti sportja a jégkorong, hol is rendeznék máshol a konferenciát, mint a jégkorongcsapat fellegvárában, csak a jég helyett most szőnyeg és színpad, szurkolók helyett résztvevők.) A kétezer emberből százhatvan magyar. A résztvevők zászlókkal jelzik hovatartozásukat. A mi csapatunk azért még egy kokárdát is kitűz magára. Van akinek látványosan nem tetszik (ránk néz és húzza a száját), de a legtöbb ember barátságosan mosolyog, hisz ugyanazért a célért vagyunk itt.

Az ünnepélyes díjátadásokon, mi magyarok jók vagyunk, minden kategóriában. Nagy az öröm, vastaps kíséri a színpadra lépőket. A kínai vezérkarnak is tetszik a magyarok rögtönzött beszéde. Az előadók lenyűgöznek bennünket, hatalmas tudás és hit jellemzi őket. Mindenki feltöltődik, a célok újra megfogalmazódnak.

Ez a két nap is gyorsan elszalad. Lecseng a záróakkord és indulunk haza, még 12 óra buszozás vár ránk, hajnal lesz mire hazaérünk.

A buszban rögtönzött vezetői értékelés történik, majd a „főnök” a jelen levő díjazottakat kéri mondják el érzéseiket az utóbbi napokkal kapcsolatban, értékeljék az eddig elért eredményeket. Mindenki kicsit zavarban. Senki nem akar előremenni megfogni a mikrofont. Nincs lapítás, Gyuri az értékesítési vonal vezetője, nem enged, akit hív annak beszélni kell.

És robban a bomba, engem hív. Hiába tiltakozom, hogy én csak a könyvelésükről tudnék beszélni, meg én csak itt vagyok. A busz végéről bekiabálnak, menjél csak beszélni, ahogy megismertelek jövőre te is ott állsz a színpadon. És már tuszkolnak is előre. Mit mondjak? Amit érzel – jön a válasz. És akkor kibuggyant belőlem minden. A termékek, a munkatársak és a konferencia értékelése helyett, amit mindenki megtett én magamról beszélek. Elmondom, hogy hét éve nem mentem sehova, elmondom a zabszemeffektust, elmondom milyen jó volt velük, hogy egy percig sem éreztem egyedül magam és hogy legközelebb már félelem nélkül, haza jövök közéjük. Akkora vastapsot kapok, mintha én álltam volna a legjobbak közt a színpadon. Ilyen sikerem régen volt. Közben átlépjük az országhatárt, a Tatabányaiak elkérik a számom, hisz mi nem találkozhatunk naponta. Jövőre a következőn találkozunk. És Prága? Prága örök szerelem marad sokunknak.