A mindennapjainkat mérgező magyarellenes írkálmányok, napi letámadások, ártatlannak tűnő, de valójában közösségromboló igenis ártalmas csipkedő, ellenségeskedéstől nem mentes megjegyzések, cinikus hanghordozásukkal ma már olyan mindenhol fellelhető zenéhez hasonlítanak, mint valami állandóan és önkéntesen működő, perpetuum mobile hoz hasonló brúgattyúk.
Brúgattyúk, melyek jellegzetes vokális ritmuskísérete szinte azonnal lerezonál mindenféle olyan kijelentést, megnyilvánulást, ami egy optimista nép életéből nem hiányozhat, és bizonyos fajta önbecsülést, önértékelést és bizalmat hívatott kifejezni, vagy adni, hogy érezhessük, nem vagyunk egyedül ezen a világon, vannak közös értékeink, közösségi igényeink, amelyre adott esetben még büszkék is lehetünk.
Például egy nyilvános helyen, ahol több mint két ember tartózkodik, valahol Magyarországon kijelentem, hogy magyar vagyok. Szinte abban a pillanatban és majdnem parancsra beindul a brúgattyú: nacionalista vagy!
Mert hát hölgyeim és uraim, mire való a brúgattyú? Arra való, hogy lábszárcsont-pörgéssel burrogja, brúgja, berregő tremulánsokkal, morgó-búgó torok- és orrhangokkal kórusban minden ilyen őszinte vallomásra ráénekelje, rámondja: „nacionalista”, „rasszista”, „fasiszta”. De ettől még lehetek őszinte(?), mondhatom önmagamnak legalább(?), ha másnak nem is, hogy magyar vagyok?!
Mert kinek vagyok én magyar? Nekik vagyok az? Egy fenét! Elsősorban magamnak vagyok magyar, ők meg legyenek amik, vagy akik akarnak, kit érdekel, ha engem békén hagy? De nem hagy sajnos, és itt a bökkenő!
Ez a fent jelzett 3 szó szinte folyamatosan jelen van ma abban a közegben, amit nekünk képzeltek el egykori párttitkárocskák, propaganda zsibárusok és politikai tisztek, valamint főleg önkéntes ágensei ennek a nagy, szerencsénkre levitézlett magyarok számára idegen világnak, ami a szocializmus nevet hordozta.
Ez a 3 szó jelen van, divatosan és elmaradhatatlanul ott ahol magyarok megjelennek. Lehet, hogy kimondják, lehet, hogy épp akkor nem, de jelen van! És aki bírja, hallgatja, akinek meg még tetszik is, bele brúgózhat, hadd zavarja mások életét még jobban, hiszen úgy teljes az agymosás, ha állandóan zajlik, ha állandóan mossa azt az agyat, amelyiket birtokolni, irányítani, úgy mond, „nevelni” és így „hatásosan megváltoztatni” óhajtanak, az agy tulajdonosának beleegyezése nélkül, de úgymond a „javára”, természetesen.
Természetesen, már akinek ez természetes, mert nekem természetellenes, és ha nem csalódom, mostanában egyre több embernek természetellenes. Egyre több embernek kezd elege lenni ebből a nem kért, de mégis örökösen felszolgált unalmas zenéből.
Természetesen elege kell, hogy legyen, hiszen ez az agymosás a több mint 40 éves kommunista diktatúra 'újembert' előállító propaganda, nem tarthat örökké! Bár, ha ilyen sokáig életképes tudott maradni, az is nagyon gyanús, jelzi, hogy sok minden nincs rendben odafönn a fejekben.
Én nagyon remélem, hogy valamilyen csoda folytán ha nagyon lassan is, de megszabadulunk ettől a terhes örökségtől.