Tovább is van, mondjam még?
Szép napot Drága Barátaim!
Hát igen…
Mivel is kezdhetném, sajnos „itt” kötöttem ki…
Előre is elnézést kérek a felmerülő helyesírási hibákért, de sajnos az agyamban lévő ödéma, és a bal kezem (félig) használhatatlansága nem teszi lehetővé, hogy megpróbáljam javamat adni…
Szóval egy a lényeg jelenleg, túl vagyok a szívműtéten. Kicsit nehezen, de túl vagyok rajta.
Nagyon igyekeztem sem a családomat, sem senki mást belekeverni a fájdalmaimba, de nem sikerült.
Szerettem volna magamba zárni, egyedül kihordani ezt az egészet, de kudarcot vallottam.
A már sokadik kórházi napomon – a műtétet követő harmadikon – csövektől és a mozgáskorlátozottságtól gyötörve megláttam anyukámat, és iszonyatos fájdalmas sírásba törtem ki. Minden egyes érzelem kiütközött rajtam, nem bírtam tovább.
Csalódott voltam, bánatos, és leginkább dühös!
Dühös amiatt, hogy én, aki szinte örökmozgó vagyok, most napok alatt lepöcköltem közel tíz kilót, és valósággal leeresztettem, mint egy strandlabda.
Szerencsére, ahogy a katétert és a csövet eltávolították a mellemből, ezzel egyenesen arányosan szinte percről percre jobban lettem, és kezdtem valamelyest önállósodni.
Egyre többet eszem, iszom, alszom, és kissé kezdek magamra találni.
Sajnos azonban túl nagy a hiány, amelyet az okoz, hogy nélkülöznöm kell titeket.
Ebbe bele tudnék őrülni, és ezúton szeretném MINDENKINEK megköszönni, aki valami módon hozzájárult – remélt – gyógyulásomhoz.
Ne haragudjatok, kérlek, de most direkt nem szeretnék senkit kiemelni, mert az agyam „kihagyása” miatt félő, hogy kifelejtek valakit, amit nem szeretnék.
Az egész portál egy emberként állt ki mellettem a nagy bajban, s annyi kedves baráttal hozott össze a sors, amennyire talán magam sem számítottam.
EZT MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM, ÉS SOHA NEM FELEJTEM EL SENKINEK!!!
Sajnos még egy darabig itt kell maradnom bízva a biztos gyógyulásban, mert a lépem és a fejem még mindig ide marasztal.
Rettenetesen hiányoztok nekem, hiányzik kedvenc regényem publikálása és minden, ami az oldallal kapcsolatos.
Szépen, óvatosan írogatom a regényemet, és bízom megtisztelő figyelmetekben, amint újra lesz netem is, és képes leszek publikálni. (ez a reklám helye volt.)
Folyamatosan nyomják a nyakamba az infúziót is, hogy gyógyuljak.
Bár ez szerintem elterelés, a cseppekkel minden bizonnyal a nemi vágyakat szeretnék nálam valamelyest visszafojtani, de kevés sikerrel. (ők ezt nem tudják)
Ami viszont mindenképpen kis szerencsének tudható be, hogy nagyon komoly doppingszert kaptam a meccsre is, hiszen apukám szerint ezzel a műbillentyűvel le sem fogok tudni állni a pályán.
Bár sajnos minden bizonnyal az első meccsem az lesz, legjobb esetben is a második.
Annyi azonban szinte biztosra vehető, hogy a pályán leszek a mérkőzésen, és nagyon szeretnék már játszani.
Sajnos valószínűleg nem úgy fog menni fizikálisan sem, amit tudok, de mindenképpen játszanom kell!!
Most egy kicsit pihenek, de amint tudok, jelentkezem újra.
Millió csók és köszönet imádott Katámnak a blogért!
Sziasztok!
|
