Azért a tegnapra is kijutott a jóból...íme:

Úgy gondoltam, hogy kicsi táncoslábú fiamat elviszem a dokihoz, mert fáj a háta. Sikerült megbeszélni az ortophédiás dokival, hogy holnap 12-14 óra között fogadjon minket. Természetesen már az elején elakadtunk az egészségügy különféle csapdáiban.

Először is elővettem a táskám picike rekeszéből a beutalót. Sorbaálltam a folyosó végén található lereluxázott ablaknál, majd cirka fél órás várakozás után közölték, hogy x szobához mejünk és adjuk be a beutalót a nővérnek. Sokáig nem jött ki senki. Az emberek ennek ellenére csak jöttek. Végre egy kedves nővér bevette a beutalót és elkezdődött a rendelés. Fél háromkor két órás várakozás után be is kerültünk. A doki megvizsgálta gyerkőcöt. Semmi rendellenességet nem talált, de biztonság kedvéért elküldött a gyerekklinikára egy rötgenre. Ekkor már háromnegyed három volt, és mondták, csak időpontot fognak adni, hívatkozzak arra, hogy táncol és akkor hamarább megcsinálják a kért vizsgálatot, illetve jövőhéten kedden menjek vissza az orvoshoz.

Jó az idő. Séta a klinikák között. Megérkeztünk a gyerekklinikára. Felmentünk a rötgenhez. Kopogtam, majd egy nővér nyitott ajtót. Következő beszélgetés zajlott le:

- Jó napot kívánok!
- Jó napot. - unottan - Mit szeretne? (mondjuk egy kiló kenyeret, két liter tejet...stb.)
- Ezzel a beutalóval küldtek át az ortophédiáról, egy felvétel kellene. - nyújtom át a papírt.
- Csak időpontot tudok adni - és már szaladt is a naptárhoz. Közben másik két kolléganő is megjelent és gyorsan megbeszélték, hogy kinek melyik időpont a megfelelő, így a "fotó" aktuális dátuma jövőhét péntek lett. Amit persze közölt is velem.
- Nem lehetne korábban? Az eredményt vissza kellene vinnem jövéhéten kedden és gyermek táncol, szóval fontos lenne.
- Jó, rendben. Akkor legyen jövőhéten pénteken 8 óra.
Ránéztem, és elnevettem magam. Nem így értettem, hogy korábban, hanem talán dátumilag korábban. De közölte, hogy más beteg is van és kész. Kérdeztem, hogy igazolást tudnak-e adni, mert hát akárhogy is nézem akkor iskolaidő van. Nem. Azt kérjek a dokitól. - és becsukta az ajtót.

Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy nekem sem könnyű különféle orvoshoz időpontot kérni, de egy gyereknek, akinek valóban nagy szüksége volna erre a vizsgálatra még nehezebb, hiszen iskola is létezik. Egy igazolást kiadni meg amint tapasztaltam most igencsak nehéz megírni. Nem is tudom, hogy mi lesz az egészségüggyel.

Kifelé menet nagyobbik gyerekem felhív, hogy neki amerikai stílusú önéletrajzot kell írnia, és kellene a segítség. Csak úgy félhangosan nevetve megjegyeztem: "Robikám, a magyar nem jó?" - de azt hiszem ezt már félig a letett telefonnak mondtam, mert kétrétgörnyedve nevettem ezen a hülyeségen....

...míg az autóig elsétáltam addig csak ismételgettem - egészségügy és amerikai önéletrajz...szóval tegnap is tanultam valamit....