Végre elérkezett a várva várt nap. Gyönyörű napos reggelre ébredt SamNoWay, a madarak annyira csicseregteg hogy egész belerekedtek mire hősünk elvégezte a toilettjét. Mig a fülemüle is csak olyan varjú-féle hangon kínáltatta magát a körtefán.
-Hord el magad innen! - kiabált ki SamNoWay, - mégmajd elijeszted belőlem a jókedvet.
Bár ez ugyan túlzás volt, mert a világon semmi sem tudta volna azt elijeszteni. Vidáman befejezte az ebédjét, majd kisétált a kertbe. Jól körülnézett hogy látja-e valaki, de nem volt egy árva lélek sem sehol. Erre letette a kabátját és nekilátott a guggolósnak. Eldöntötte, hogy a biztonság kedvéért megduplázza ma, nehogy még majd szégyenben maradjon az előkelő társaság előtt, de főleg Vicuska előtt. Jó benyomást akart kelteni már eleve. Elég sikeres volt a guggolós, olyannyira, hogy még a varjú-hangú fülemüle is elrepült ijedtében a sok dörrenéstől.

Már elég sokan voltak a Stromski hölgynél amikor megérkezett Sam (mert röviden így nevezték barátai). Egy nagy diófa alatt volt terítve a rózsakert mögött. Kis kerek asztalkák, ahol intim módon társaloghatott aki akart, idegen fülek behatása nélkül. Sam ennek nagyon örült, már ki is leste magának az asztalt, ahova majd idővel Vicuskával visszavonul egy kis édes-beszédre.
Érdeklődve nézett körül hogy vajjon sikerül-e neki kisütnie a Vicuskát ebben a tömegben, de csalódottan látta, itt mindenkit ismer. Stromski Matild csak mosolygott magában, hogy várod ugye, jól gondoltam én hogy pont neked való, ezek után akkor is királynőt látnál benne ha kanász lány volna.
-Hölgyeim és uraim! - szólalt meg végre az agg nő, - tudom, mindannyian várjátok Szép Vicát, hiszen az ő tiszteletére lett ez a kis micsoda szervezve, hát nem húzom-csavarom tovább a dolgot, Vicuskám, gyere kislányom, mutatkozz be!
Erre mindenki kiváncsian nézett a ház felé, de senkit sem láttak ott jönni. Csak Sam sejtette, hogy nem onnan fog megjelleni az ő csodás varázsa és egyenesen a rózsakert felé tartott.
Pár lépés után a szívéhez kapott és meghátrált...Akit ott látott jönni felülmúlt minden elképzelést, a legcsodálatosabb, legszebb nőt akit valaha látott! Gyönyörű szőke haja mint selyem lebegett a szélben, igaz, kicsit kócosan, de SamNoWay megesküdött hogy ez csak fokozta a szépségét. Gyönyörű kék szemei az égboltal vetélkedtek, az egyik Sam-et nézte, a másik a társaságot fürkészte hogy valyon ki látja ezt a nagy pillanatot, majd végül találkoztak a szépséges pupillák egymás útját keresztezve és felakadtak Sam tátva-maradt száján. Piros ajkai mint a rózsa szirma, még az sem vett el szépségéből hogy inkább a lehulott sziromhoz hasonlíttak jobban. Gyönyörű termete hullámzott minden léptével, mellei erre, hátsója arra, szinte ringatta egymást a testrész, persze volt is mit ringatni bőven és Vica ezt nagyon is jól tudta mert hirtelen akkora mosoly nőtt ajkán hogy félős volt, sajátmagát nyeli el.
Amikor odaért Sam mellé, egy finom, fehérkesztűs kezet nyújtott.
-Szép Vica a nevem, - suttogta halk, remegő hangon, - na-na-na-nagynéném sokat beszélt önről. Ö-ö-ö-örömmel hallottam hogy u-u-u-u-ujságíró az úr, i-i-i-i-mádom az irodalmat, so-so-so-kat szoktam verselni i-i-i-i-rodalmi esteken.
SamNoWay se nem látott, se nem hallott, csak csodálta a ki-be csukódó ajkakat, pedig jobban tette volna ha odafigyel inkább. Gyengéden karonfogta a felette tornyasodó nőt.
-Jőjjön, kedvesem, ide ehhez a szép, csende sztalhoz. Ismerkedjünk...

Igy kezdődött. És így is végződött. Majdnem minden ébren pillanatukat együtt töltötték, hol itt, hol ott, leginkább ott ahol senki sem látta őket. A folyópartján, a hegyekben, késő esti sétákon, "üzleti ügyben" utazásokon. A Lé Köp tulajdonosa már fenyegette SamNoWay-t hogy ha nem jön dolgozni, elbocsátja, de őt ez sem érintette meg. Volt egy kis pénze, úgy gondolta, majd ha kissé kihül a vére akkor utána néz és vesz magának egy nyomdát és kész. Végre nem fog parancsolni neki senki.
Vicának fülébe jutott ez a hír és kissé bűnösnek érezte magát, mert hogy ő is éppott csavargott ahol Sam. Mert szerette ám a mi lacibetyá...akarom mondani Sam-ünket akárhogy nézzük is. Amit SamNoWay no way hogy tudott, Vicának igen becsületes hozománya volt, több pénze mint gondolná az ember, de ez a tény majd csak a következő részben kerül napvilágra.
Egy hét múlva amikor a híres Lé Hány étterem kerthelységében kivégezték a finom kolbászos bablevest, így szólt Vica:
-Samucim, mert így hívta az embert ha egyedül voltak, - van egy kis ajándékom a számodra, mondjuk olyan előleg amit majd te kamatosan fizetsz amíg élek. Megvettem neked a Lé Köp újságkiadót...
SamNoway annyira meglepődött, hogy ijedtében kippattant egy-két babszem belőle. Vérvörös lett az arca szégyenében, szinte nem jutott szóhoz, de Vicuska most is megmentette. Elkezdett nevetni, hogy, jaj te szamár, mit szégyelled, én már suttyomozok itt egész este!

Ennyit mára, a többi majd jön hamarosan.

Kép:

Szép Vica