| Egy GYED-en lévő anyuka élete általában az otthona, a bolt és a játszótér háromszögében telik. Tehát ami ezeken a helyeken történik, arról napokig lehet beszélni, megcsócsálni a látott-hallott dolgokat.
A játszótér mögött egy hatlakásos társasház van, ebben négyen laknak, és közülük csak egy családnak vannak gyerekei. De ott négy.
A felső szinten lakó hölgy ki van rájuk bukva. Pár hete az egyik kicsi, aki most kétéves, eléggé el nem ítélhető módon fél vödör homokot szórt a folyosóra. Szerencsétlenségükre akkor jött haza a szomszédasszony, és azon nyomban nekifogott a felmosáshoz, nyomatékosítva, hogy márpedig a szülők lennének a sorosak a takarításban.
Ma meg mi történt? Az anyuka kihozott egy doboz aszfaltkrétát, és a gyerekei az én lányommal együtt vígan rajzoltak a ház előtt lévő aszfaltra. Az apuka egy gyönyörű amerikai zászlót biggyesztett a gyerekek művei mellé, mivelhogy abba az országba való. Akkor érkezett meg a fent említett kedves szomszéd, mikor épp a legjobban játszottak. Már mikor be akart parkolni a garázsába is villámokat szórt a szeme, de mikor kijött, rájuk is szólt:
- Ha már másoknak nem engedjük ezt meg, akkor mi is mutassunk példát! Remélem, letakarítjátok!
Az anyuka enyhén rosszalló hanghordozással, de megígérte, hogy így tesz. Hozott is vödröt, és nekifogott a takarításnak. Pedig holnapra rossz időt mondanak...
Ilyenkor érzi az ember azt, hogy ha gyerekei vannak, akkor másodrendű állampolgár. |
