| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Kétség Ideje:: 04-29-2010 @ 01:14 pm |
|
|
|
|
| Azt hiszem, kezdem elveszteni a humorérzékem. Nem valami szívderítő felfedezés, mit mondjak... Mostanában valahogy nem tudok nevetni mindenen. Tegnap például az udvaron való rohangálás, intenzív izzadás és őrjöngés után bő fél órámba telt CSAK felcibálni nagyobbik lányomat a lakásba. Egyik karomon a babahordozó, másik kezemben Chiara keze és a nagylány teljes súlya. (24 kg most!!!!) Az intenzív izzadást az első emeletre felérve sikerült megdupláznom. Az óvoda után eléggé fáradt a nagylányom, ilyenkor nem mindig sikerül veszekedés nélkül rávenni dolgokra, így volt ez tegnap is, csak néhány perces farkasszemnézés és mérgeskedés után tudtam rávenni, hogy a zuhany alá álljon. Pedig nekem is elkellett volna. Mig a nagyobbik üvöltött, a kisebbik is csak úgy együttérzésből rákezdett. Ha valaki nem hallott még egy 3 és fél éves kislányt meg egy egyhónapos kisbabát egyszerre üvölteni, azt óva inteném ettől a tapasztalattól jó gyorsan. Én is csak 5 percig bírtam, aztán én is nekiálltam üvölteni. Pedig így utóag belegondolva a helyzet vicces volt. Csak középen állni nem volt nevettető. Befejeztük a zuhanyt, a picit elringattam, a nagyot belebújtattam a pizsamájaba, irány teríteni, meg befejezni a vacsorát. Sajnos mostanában, hogy állandóan rohanok, néha megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy a nagyobbik lány nincs láb alatt, hanem tök "ügyesen" elfoglalja magát csendben a szobájában. Megkönnyebbülésemben sosem jut eszembe, hogy ez egy ilyen koru gyereknél nem mindig jelent jót, sőt. Anyám úgy mondta: "Csendben van a gyerek...vagy rosszban sántikal, vagy beszart...") Hát igen. Az anyáknak mindig igazuk van. Chiara, miután én elfelejtkeztem megkérdezni mit is csinál pontosan halálos csendben a szobájaban, nem kötötte az orromra elfoglaltsága tárgyát. Megterítettem az asztalt, elzártam a gázt, felrúgtam a macskát (ez újabban minden harmadik percben megtörténik, tehát a továbbiakban nem írom le többször, kepzeljétek oda:) és leültem a kicsivel a kezemben szoptatáshoz készülődve. Azért én is anya vagyok, vagy mi, így egy idő után már fel is tűnt a nagy csend, igy hát megkértem Chiarat, jöjjön ki a szobájából és mesélje el, mi törtent az óvodában, míg a kicsi szopizik. Nem akart kijonni az Istennek sem. Hívtam szépen, csúnyán, mindenhogy... Aztán megjelent. Előszor kicsit megijedtem, aztán majdnem elsírtam magam. (na itt a hiányzó humorérzék.) Chiara pirosra volt festve. A pofikájától elkezdve a karján és a hasán keresztül a labujja körméig piros volt. Büszkén közölte, hogy filctollal csinálta. Na az, aki ráírta a filctoll dobozára, hogy szappannal lemosható, ezúton is "melegen" üdvözlöm. Szoptatás kilőve, irány a zuhany. A gyökérkefét nem használtam, na de a lábujjkörme még mindig piros... Hiányzik a humorérzékem. Talán azon egy fárasztó nap után tudnék még nevetni, mikor a lányom nem magán, hanem talán a falon éli ki festőtudományát... Mit gondoltok? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-29-2010 @ 03:34 pm
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 04-29-2010 @ 08:07 pm)
Comment: :)))))))))))))) Bocsi, de én nem bírtam ki mosoly nélkül. Az én gyerekeim már (szerencsére) felnőttek, úgyhogy innen a másik oldalról csak annyit mondhatok: Türelem, türelem! 15-20 év és könnyebb lesz egy kicsit! Szeretettel üdvözöllek!!! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 04-29-2010 @ 11:09 pm)
Comment: Huhh de megvigasztaltal!!!:)Mar CSAK 15-20 ev es jobb lesz?Na akkor felkotom a gatyam...Mig a blogot irtam en is somolyogtam azert...csak mikor nyakig benne ulsz/allsz ezsekben a szituaciokban esik nehezedre nevetni. Pedig kellene. Fejlodokepes vagyok, meg fogom tanulni. Koszonom a figyelmedet, es a biztato szavakat is. Orulok ha megmosolyogtattalak aranytk. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 04-30-2010 @ 06:56 am)
Comment: Azt, hogy van humorérzéked, mert mosolyogva olvastam. Hidd el, csak az első 10 év nehéz, után a többi, hiszen minden kornak megvan a maga szépsége, és bosszúsága is. Fel a fejjel...pussz:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 04-30-2010 @ 02:13 pm)
Comment: gabyblue mindig szivesen latlak irasaim alatt.Koszi a biztatast, megbirkozunk a feladattal, megha neha izzadni is kell.:) Legalabb lefogyok:) Olellek szeretettel: Csilla |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 04-30-2010 @ 06:43 pm)
Comment: Óh...Ismerős szitu!:):):)...Most már az unokákra kell figyelnem, mert ők meg egymást festik ki és a tapétát. Szerencsére, lemosható festékkel...Hogy megelőzzük a bajt, játszóházakba visszük őket, s ott kifestik az arcukat, mindenféle figurára, állati arcokra stb. Lehet, hogy Neked is ezt kéne tenned Csilike???:):):) Mosolyogtam én is, bár, ha ilyen helyzet elé kerülök, nekem sincs kedvem vidámkodni... Puszi: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 05-01-2010 @ 09:07 am)
Comment: Ne reménykedj!:)) Előbb vagy utóbb ki fogja próbálni a falon is. Én is így jártam: gyanús mély csend a kisszobában... Hát a lányom elmélyülten rajzolt a tapétára... Szerencsére színes ceruzával:)) Nem könnnyű két kicsivel, de a nagyokkal sem :)) Én sem akartam elhinni, hogy kis gyerek, kis gond, nagy gyereke, nagy gond...- míg magam bőrén nem tapasztaltam!:) Kitartás, élvezd ezt a gyönyörű kort!:) Puszillak: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 05-01-2010 @ 04:12 pm)
Comment: Lyza1, hurcolom en minden fele, de neha az uramnak is enni kell adni, meg csaladi eletet is csak kell elni. Na olyankor itthon vagyunk:))))))) Mig neked valaszolok, epp a macskat probalja a babakisagyba fektetni, es ott tartani...most nevetnem kell:) Koszonom hogy itt jartal Lyza, pusz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 05-01-2010 @ 04:15 pm)
Comment: naiva, en elrosen hiszek a kis gyerek kis baj mondasban, es nem orulok neki ha arra gondolok, hogy lesz meg min a fejem tornom. Na de ez az elet rendje, en is voltam gyerek...hajjajjj szegeny anyam, amikor kiborul a bili, erosen probalok magamra es az en csinjaimra gondolni. Azok mellett a kislanyome igazan semmiseg. Koszonom hogy itt voltal, es olvastal naiva, olellek. |
|
|
|
|
|
