| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Változnak az idők... Ideje:: 05-17-2010 @ 12:52 pm |
|
|
|
|
Tegnap még nem igazán volt miről írnom. Este óta megváltoztak a dolgok. Összevesztem Dajával. Nagyon összetett ez az egész dolog, egy kívülálló számára lehet, hogy apróság. De van, hogy sok apróság összegyűlik, és szakad a cérna. Sok minden összegyűlt az elmúlt fél éve alatt, mióta Daja mögött táncolok. Mert ugyanis ez a lényeg az egészben. Ő nem tánctanár, hanem háttértáncosokat "képez" saját magának. Ami nem is volna baj, ha mondjuk emberszámba is venné azt, akit oktat. Elég sokszor hallgattam már azt, hogy el lehet menni, aki nem csinálja ne is jöjjön többet, stb. És tegnap este elszakadt az a bizonyos cérna...
Négy órától majdnem hatig semmit se csináltunk, mert ő a tinikkel foglalkozott. Ez sem lett volna baj, csak akkor minek mentünk mi is négyre? Egy ideig próbáltunk a folyosón, aztán beleuntunk, beszélgetni kezdtünk. A végén bevonultunk az öltözőbe. Nem sokkal ez után jött Daja, öltözés, pózolunk... Hé, nem arról volt szó, hogy táncos videót veszünk fel?:O Merült fel bennem a kérdés. Niki tombolt mérgében, szentségelt ezerrel, de azért átöltöztünk. Mondta Daja, hozzunk fel székeket. Felvittük, aztán leültünk, vártunk rá. Feljön a színpadra, egyből pampog, hogy mit ülünk itt, sose csinálunk semmit, igazán kitalálhattuk volna már, hogy legyenek a székek. Ja, bocs... Morogtam, hogy azt se mondta, mit akar, honnan tudjuk? Aztán elkezdte, hogy kinek milyen pocsék a haja, fülbevalót vegye ki Niki, ment oda mindenkihez... Megint beszóltam, hogy bocs már, hogy nem mentem kozmetikushoz... Mikor úgy volt, hogy táncolunk! Pff... Aztán beszól, hogy bunkó vagyok veletek, igen... Én meg, hogy velem ezt nem csinálod, és leléptem. Érdekes módon senki nem jött utánam. Ennyire kellek én a csapatba... Akkor kilépek. Holnap elmegyek a cuccaimért, és ennyi volt. Nem tudom, hogy máshol folytatom-e még a táncot, vagy hagyom a fenébe. Öreg vagyok én már ehhez, ahhoz pedig főleg, hogy bábunak néznek és nem embernek. Mikor állítólag "barátnők" vagyunk. Igazából meg sem vártam, hogy engem is szapulni kezdjen... Én csak táncolni akartam. Ezért kezdtem el az egészet. Hogy mozogjak, jól érezzem magam. Ehhez képest már nem először jöttem haza sírógörccsel... Ez nekem nem kell.
Ha nem táncolhatok kedvtelésből, akkor nem táncolok. Tudom, ez az egész fura. Nekem a tánc tök fontos volt... A tánc, és nem az, hogy Daját nyomjam felfelé... Én nem akarok sztár lenni, vagy háttértáncos... Csak mozogni akartam, hogy ne üljek itthon, és ne szenvedjek a gyásztól. De ha már nem okoz örömet ez az egész, és különben sem hiányzok onnan senkinek... Hiába beszéltem tegnap msnen Nikivel. Azt mondta, ne hagyjam abba, mert ők szeretnek... Mondom, ja, legfeljebb te. Igazat adott nekem, de szerinte ne foglalkozzak Dajával... Ami mondjuk igen nehéz, mivel ő a "tanár".
Már néztem másik iskolát. Igaz, Egerben van, de majd erőt gyűjtök és felhívom. Egy próbát megér. Ha legalább folytathatom hobbiból, amit szeretek, nekem az is jó. És nem fogok kikészülni idegileg egy beképzelt csaj miatt, aki szerint körülötte forog a világ! S közben még semmit sem ért el az életben... De nem bántom őt.
A döntésemtől kizárólag az tántoríthat el, ha bocsánatot kér... S akkor majd én is. Pitizni nem fogok. Nekem nem tőle függ az életem. S a tánc csak jó elfoglaltság, buli számomra. Én később írással szeretnék foglalkozni, meg van még 1-2 tervem, álmom. Egyiknek sincs köze a tánchoz :).
Erről ennyit. Holnap majd minden kiderül. Főleg, hogy ráveszem magam, és elmegyek a gégészetre. Tényleg nem állapot már, hogy ennyi ideje fáj a torkom :S. Na, csáó! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-17-2010 @ 12:52 pm
| Hozzászóló: Boki (Ideje: 05-17-2010 @ 01:24 pm)
Comment: Kedves Regina!
Biztos nem tőlem várod a problémádra a legokosabb tanácsot, a véleményemmel talán segíteni tudok.
Két mondatot fontosnak tartok idézni:
„…De ha már nem okoz örömet ez az egész,…”
„…És nem fogok kikészülni idegileg egy beképzelt csaj miatt…”
Ezt a két mondatot akkor is fontosnak tartom, ha kenyérkeresetről van szó. Különösen a második a döntő, mert akkor nem csak te készülsz ki, hanem a hozzád legközelebb állók is.
Márpedig nincs olyan kényszerítő helyzet, hogy ezt kellene tenned. Azzal még meg kell alkudni, hogy az ember nem mindig azt csinálja, amit-örömet okoz (elsőre), ilyenkor meg kell keresni azokat a pontokat, helyzeteket, amelyek ezen túllendítenek, és meg kell alkotni saját magunkban azt a személyes „ideológiát”, hogy a munka örömet okozzon, hogy jó érzéssel lehessen hazamenni, hogy elégedett legyél azzal, amit csináltál.
Üdvözöllek:Tibor
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 05-17-2010 @ 06:45 pm)
Comment: Köszönöm a hozzászólást! Igen, nehéz helyzet, főleg, hogy ez csak hobbi nekem... Még alszok rá egyet, holnapra talán dűlőre jutok. |
|
|
|
|
|
