Most már elárulhatom, mi az idén nem állítottunk karácsonyfát. Már több éve ígérgetjük magunknak ezt, minden karácsony táján, és most bekövetkezett. Hála az Istennek.
Miért mondom ezt? Elmondom.

Szerintem, a karácsonyi (jó) hangulat legfőbb ellensége maga a karácsonyfa. Ha nem akarjátok, hogy a szentestei vacsorát idegbeteg, stressznyúzott, úgynevezett családtagok üljék körbe, akkor ne állítsatok karácsonyfát. Ez a pitiáner bűnöző mindent elkövet, hogy a fent jellemzett állapot jöjjön létre.
Először is van egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy minél formásabb, helyesebb, annál vastagabb a töve. Plusz még jó fagyos is néha. Azok a férjek, családapák, akik próbáltak már egy hideg, linóleumos erkélyen életlen konyhai késekkel, húsvágó bárdokkal egy szúrós karácsonyfa tövét a kellő átmérőre farigcsálni, hogy belemenjen a karácsonyfatalpba, tudják, hogy miről beszélek. Ilyenkor az erkély felől mást sem hallani, mint szapora káromkodást és sűrű szitokszavakat. Most arról nem is beszélek, hogy az ember egy idő után úgy beidegel, hogy félretéve minden józan mértéket, örült favágóként esik neki a makacskodó tőnek, aminek az lesz az eredménye, hogy végül is kisebb a tő átmérője a kelleténél. Ilyenkor jön az idegnyugtató pöckölés. Aminek eredményeképpen a fa mindenfelé dülöngél, csak éppen a függőleges állapot nem tetszik neki. És ez így marad egészen Január elsejéig, amikor is a karácsonyfának lesz egy röpke röpte, ami pontot tesz minden átoknak és sorscsapásnak. Ugyanis már karácsonyi ünnepek elmúltával elkezd vedleni, aminek következtében mindenhová apró tűlevelek mászkálnak szét, befészkelve magát a kutya bundájától kezdve a nyári szandálig-sortig.
Most az olyan csemegékről nem is szólok, mint a feldíszítés, az állandóan összegabalyodó lámpafüzérekkel (az összegabalyodás ezeknek egyébként szinte a génjükbe van kódolva), a szaloncukrok kampózása, a karácsonyfa díszgömbök ripityára törése, stb.
Ez az egyik. A másik ok, amiért nem állítunk karácsonyfát, az a szomorú látvány, amit nyújtanak egész januárban (februárban, márciusban) a kukák és szemetes konténerek környékén. (Jobb esetben.) A harmadik ok a természet védelme. Még, ha tudom is, hogy direkt erre termesztik is őket, azért mégis egy élőlény. A fa, egyébként annyira élőlény, hogy lát is. (De erről majd máskor írok) Az egyik pillanatban azt látja, hogy egy szerető, meleg szívű család áll körülötte és mindenki énekel, a másik pillanatban meg azt látja elmosódottan, hogy egy erkélysort rántanak fel előtte az égbe, és ott találja magát kopott testvérei körében egy bűzös konténert ölelgetve.
Hát ezért nem állítunk mi karácsonyfát. És milyen jól tettük. Harmonikus, boldog karácsonyunk volt, szeretet és békesség lengte körül azt az egy szál gyertyát, amit egy szép adventi koszorú közepére helyeztünk. A nagyszülők látogatásával, kártyázással, kutyázással, beszélgetéssel töltöttük el az ünnepi napokat. Még a városba is jó érzés volt bemenni. Kevés ember az utcákon, ők is szép kerekdedek és mámorosan szívták magukba a kitisztult, téli-napfény ízű levegőt.

Elhatároztuk (Én és a nejem), hogy ezentúl mindig ez lesz, nem ragaszkodunk szokásainkhoz (a szokás hatalma egyébként is, jelentősen rövidíti az amúgy is épp elég kurta életet), és a szilvesztert is ebben a szellemben töltjük. Csak semmi flinc-flanc, trakta, eszement piálás. Teázni fogunk és éjfélkor narancslével koccintunk.

De most úgy érzem, kezdenek más irányba változni a dolgok. Mintha töltött káposztát orrontanék a konyha felől.

Boldog újesztendőt kívánok mindenkinek, főleg “blogjaim” hűséges olvasóinak.