MA A MADARAK ÉS FÁK NAPJA VAN!
A vihar hete.
Tombolt, tört, zúzott!
Földig hajoltak a fák, s még sem kímélte őket.
A fák pedig ártatlanok!
40 évvel ezelőtt ültettünk házunk köré sok fiatal csemetét.
Az erkélyem mellett növekvő, őrt álló, hajdani fácska most 4 emelet magas volt. Fehér törzsű nyírfa.
Kissé hajlott volt már az erős nyugati szelektől, de eddig mindent kibírt.
Ettől a vihartól 2 napja elvágódott ablakom előtt, teljes hosszában, mint aki infarktust kapott.
40 éves szép élete véget ért. Gyökerestől feküdt végig, élettelenül a telek hosszában. Megsirattam.
Tegnap fűrész hangjára ébredt a ház. A "fa-mentők" elszállították a tetemet.
Gerléknek kedvenc találka-helye volt e fa, társaival együtt, akik körbevették.
Szarkáknak kiáltozó helye volt ez a fa, akik irgalmatlan lármát tudtak csapni ágairól.
Tavasszal gyönyörű, színes pici madarak pihentek meg, átutazóban rajta.
Télen a varjak károgtak, hogy be kellett jönniük a városba, mert itt könnyebb az élet /szerintük/.
És ez a fa, "lépcsője", közlekedő helye volt a mókus családnak, akik reggeli órán a szomszéd kertből indultak, körbe-szökelltek a néhány hatalmas fa ágain és eltüntek a szemközti sűrűben. S ezt az utat visszafelé késő délután megismételték.
Most túl nagy a távolság az életben maradt két fa között. Új útvonalat kell keresniük. Értik-e vajon, hogy mi történt az általuk mozgatott lépcsővel?
Hány fa esett áldozatul e heti viharnak?
Hány madárfészek nem élte túl, tojásaival, vagy kicsinyeivel az elemek tombolását?
Minden madár hallgatott hajnalonként a környéken.
És hányan voltak hajnalonként ezekben a napokban a kiöntött folyók mellett a gátakon?
Hányan maradtak hajlék nélkül, tehetetlenül nézve, hogy életük munkáját elragadja a víz.
Gyakran mutatja meg a természet, hogy Őt nem lehet leigázni.
S mikor értjük meg, hogy a természetet nem leigázni kellene,
de gondozni, szeretni, - elsősorban és mindenképpen!
A Víz-elem - az érzelmek kifejezője, - elfojtott, vagy felgyülemlett érzelmeké!
Talán megtanulunk szeretettel lenni önmagunk, mások, mindnyájunk felé, - ha nehéz leckék árán is.
Gondoljunk szeretettel a gáton lévőkre, a kárt szenvedettekre, - a szeretetteljes gondolat is segít!
Éljünk együtt a természettel! Mindnyájunkké és gyönyörű! Vigyázzunk rá!
Ha tehetjük, ültessünk majd új fákat! Hogy lehessen új fészke a madaraknak!
MA A MADARAK ÉS FÁK NAPJA VAN!
sok minden jut még róla eszembe, e néhány gondolatot megosztottam Veletek!
|
