Nyilván megköveznek most azok, akiknek beázott a házuk, vagy egyéb káruk keletkezett a víz miatt, de itt Tatán kifejezetten lenyűgöző az, amit a vizekkel művelt az eső. Sosem láttam még rohanni a camogó Által-ért, sosem láttam még kinyújtózkodni medrén túl, és amikor tavaly a laktanya családi napján "vadvizi" evezést tartottak rajta, röhögtem - most viszont kiabálni lett volna kedvem:
- Most, most gyertek fiúk azokkal a csónakokkal!!! 
Sógornőjelöltemmel egy helyszínfotózó séta keretében végigmentünk a folyással szemben, fel egészen az Öreg-tóig, mint a gyerekek úgy ujjongtunk a látványon.
Amikor már elváltuk és Levivel hazafelé tartottunk, bónuszként még láttam egy gyagyás madarat, amint fürdik az utcai pocsolyában. Ebben a hidegben! (7 fokig hűlt le a levegő) - meg is tettem epizódszereplőnek...

Megosztanám veletek a képekből készült videót. Fogadjátok szeretettel. Sosem láttam még ilyen zöldnek a várost...

http://www.youtube.com/watch?v=eHRVVQrVpx4