Múlt vasárnap voltunk a búcsúban. Nem volt valami jó. Az elején nézelődtünk, vettünk egy kis édességet. Aztán először a szimulátorba ültünk bele. Az még elment egynek. Utána jött a Crazy dance. Jól felkavarta a gyomromat. Utána olyan sápadt voltam, hogy csak na, hányinger kerülgetett. De már megígértem, hogy felülök az extrémre. Na, már most... Én ezt a szerkezetet kizárólag olyan embernek ajánlom, aki szeretné átélni, milyen a halál közeli élmény! De komolyan. Nem elég, hogy pörög körbe, egyre gyorsabban, még hintázik is, majdnem át is fordul... Amikor már vízszintesben voltunk, úgy szorítottuk egymás kezét Nikollal, hogy már fájt, de nem érdekelt. Engem az ájulás környékezett, s miután leszálltunk, egyenesen megtámadtam a legközelebbi fát... S utána annyit mondtam: ha ezt túléltem, akkor bármit!:)
Hétfőn voltunk Nikollal Egerben. A bokáját nézték meg, mert kiállt neki a csont, és nagyon fájt. Kapott rá gyógyszert, sarokvédőt és tapaszt. Miközben bent voltunk a kórházban, engem a sírás környékezett, odakint pedig jégeső esett :S. Lelkileg iszonyatosan megterhelő volt számomra az, hogy ugyanott voltam, ahol megboldogult nagyim még egy évvel ezelőtt feküdt :(. És megint olyan érzésem volt, hogy úgy rohannék hozzá a kórterembe... Mint amikor lemegyünk szemerére, és rohannék az otthonba, hozzá :(. Borzasztó, nem? Eltelt már lassan 8 hónap, de én még mindig nem tudtam feldolgozni a halálát. Még mindig nagyon fáj, hogy elment, és sokszor tök váratlanul, egyszerű kis dolgoktól kezd sírhatnékom lenni. Vajon mikor jön el az az idő, amikor nem fog ennyire fájni? Én már azt érzem, hogy soha. Bár a temetés óta sokat tompult a fájdalom, azért még mindig nagyon ki tudok bukni. És ráadásul itt van az is, hogy másik mamámat ritkán látom. Kezd megint az lenni, hogy félek, elveszítem, mielőtt eleget foglalkozhatnék vele. Másik maminál is úgy voltam, hogy csak tegyem le a jogsit, minden héten megyek hozzá. De már ezt nem tehetem meg :(. S most sem úgy állok, hogy lesz jogosítványom... Azt meg nem kérhetem, hogy valaki mindig vigyen el hozzá. Ha kérdeznék, hogy és miért? Mert látni szeretném, mielőtt elveszítem :S...
Szóval a hétfő igen csapadékos volt. A kórház után mentünk a plázába, közben 3x eláztunk. Végül nem sok semmit vettünk, pontosabban csak én egy kis kaját. Jöttünk is haza. Ahogy leszálltam a buszról, tettem kb. 10 métert, és bőrig áztam :S. Gondoltam, én így nem jutok haza, csörgettem apát, nem hívott vissza. Felhívtam Hajnit, aztán ő hozott haza. Így is csoda, hogy nem fáztam meg :S. Kedden délelőtt Nikollal nyakunkba vettük ismét a várost, melót kerestünk, de hiába :(. Meg apának a labor eredményért mentem be. Délután voltam az irodán, anyának önéletrajzot nyomtatni, majd mentem táncra.
Szerdán korán keltem, mert mentünk Novajra és Ostorosra Dajáékkal. Ilyen promóciós körútra, már megint. Aztán délután elvittem a használt ruháinkat az irodába, hogy elvigyék az árvízkárosultaknak. Miattuk is a sírás környékezett, amiket hallok, mesélnek... Az egyik ismerősöm csoporttársa úgy ment be államvizsgázni, hogy éjszaka szétáztak a jegyzetei, másnap délutánra összedőlt a háza, nem volt hová mennie... Ez borzasztó! Nem is tudom, hogyan élném túl. Lelkileg igen nagy próbatétel ez, s minden segítség jól jön. Utána még kimentünk a Tescoba, vettem másnapra kaját.
Csütörtökön volt a Comet. Röviden annyit, hogy szerintem elég rossz helyen álltunk, lökdöstek is, ilyesmik. Az Otto valahogy jobban bejött. Fárasztó volt a negyed óránkénti szünet is, meg az iszonyú tömeg és meleg. Utána szokás szerint mentünk ismerőshöz koliba. Otto után is nála voltunk. Ettünk, majd aludtunk. Hajnali hatos vonattal jöttünk haza. Én már az úton is csak aludtam... Hazaérek, erre tesómék a szobámban. Mentem a nappaliba, neteztem, átnéztem a képeket, tettem fel facebookra. Amikor már nem bírtam tovább, ledőltem anyáék szobájában. Négy után valamikor keltem. Bejöttem a szobámba, neteztem ismét. Munkát is kerestem, elküldtem megint vagy öt önéletrajzot. Aztán látom, hogy anya hozott fel hirdető újságot. Nézem: hirdetnek vagy 4 állást is. Yee, egyiket egyből fel is hívtam. Lángos sütés, na, mondom, ebben van gyakorlatom :). Tök rendes volt a pasi, azt mondta, hogy hétfőn, vagy kedden hív, attól függ, hogy esik-e az eső. Már ebből tudtam, hogy nem olyan, mint tavalyi főnököm, aki még esőben is elvárta, hogy menjünk, pedig tudta, hogy alig lesz bevétel :S. Este tízkor akartam indulni aludni, de még egy órát itt ragadtam a gépnél. Aztán a melóról álmodtam :P. Remélem, ez végre összejön, s lesz pénzem nyaralni, meg minden :). Majd beajánlom Hajnit is. Nikolt még nem tudom, mert attól függ, hogy egyáltalán mennyi alkalmazottat akar a pasi... Majd kiderül.
Ma egyébként fellépünk. Halál ideges vagyok, mert legutóbb gyereknapkor voltam a színpadon és az elég gyatra lett :S. Mondtam Vivinek is, hogy félek, mert ha egyszer ront az ember, később benne van, hogy úristen, ne rontsak megint... Úgyhogy majd mindenképpen gyakorolni fogok ma. És el kell mennem a terembe is, mert ott van a gatyám. Ha csak nem volt valaki olyan rendes, hogy elhozta, de nem hiszem.
Nagyjából egyébként kialudtam magamat. Holnapra pihenést terveztem. Jövő héten egyébként Timi diplomaosztója lesz. Megint utazhatok és valamit vennem is kéne. Mégse mehetek üres kézzel! Valószínűleg ott is alszok, és bulizunk végre egyet Debrecenben :). Mióta oda jár, azóta hív mindig, hogy menjek már, de még sose jött össze. Most remélhetőleg össze fog :). És remélem, melóból is elengednek majd :S. Ha lesz végre...
Most megyek. Csáó!