| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Emlékeztető Ideje:: 07-07-2010 @ 07:50 pm |
|
|
|
|
| Milyen rossz is mikor az embernek van egy kis szabad ideje és egyből gondolkozni kezd...
Legutóbbi írásom után egy hozzászólásban ezt olvastam: "de tudnod kell, hogy ahhoz, hogy szeretetet kapj, nem csak várni, hanem Neked is, nyújtanod is kell..."- ez valahogy megragadta a figyelmemet. Két hete vizsgáztam biztonságőriből és akkor mondta az orvos az orvosi vizsgálaton hogy sajnál. Ezzel konkrétan a majdnem vak szememre gondolt. Kellet is ez nekem, amúgy is emlékeztet az élet mindennap arra hogy félszemű vagyok, erre fel még ráad jön egy doki és felhozza. Gratula. Na több se kellet az elmémnek és minden eddigi sérelem amit sikerült eddig jó mélyre elásnom az most előjött. Éles késként hasít tudatomba az önkéntes élet képei. Valahányszor önkénteskedtem és ezt megtudták a sulimban mindig szekálás vagy éppen egy betört orrot kaptam emlékeztetőben arra hogy így segítsek én másoknak. Ezek mellett már eltörpült a tény hogy otthon is sokan kritizáltak emiatt. Másfél év állat menhely, +gyerekkórház, nevelő intézet, ruhagyűjtési önkénteskedés, szemét szedés és még mennyi más amivel úgy gondoltam jót teszek ehhez képest csak megaláztatást és kritizálást kaptam. Ezek ellenére sem adtam fel és beléptem polgárőrnek annak is a vége a balhék lettek... akkor hogy is van ez? segítek másnak és még engem aláznak meg? hol itt a logika?! én hittel és meggyőződéssel önkénteskedtem mégis ezt kaptam. Szóval kedves Anna ezek után is fogok másoknak segíteni de már rég nem érdekel hogy valaha visszafogom-e kapni vagy nem, mert legbelül már nem hiszek abban hogy viszont is kapok majd kedvességet. 5éves korom óta tudom hogy a testi fogyatékosságomat titkolnom kell mert ebben az eltorzult világban csak a bántást kapja az ilyen ember. Sokszor olyan okosok tudnak lenni az emberek és kritizálni a másikat miközben gőzük sincs arról hogy szerencsétlen mit él át mindennap. Sok ember fel sem fogja milyen mikor munkát keresek és tudom hogy álmaim munkája egy átkozott szem miatt csak álom marad pedig nem kérnék sokat csak hogy rendőr vagy mentősofőr lehessek. És látod egyik sem egy önző munka. Mindkettővel másokon segíthetnék ahogy igyekeztem mindig is tenni de még sem adatik meg. Persze örüljek egyáltalán hogy még látok azt is kitudja meddig. Sokszor van a látással nehézségeim és mindennap rettegéssel kelek ki az ágyból vagy nyitom ki a szemem hogy vajon látok-e még, vagy holnap látni fogok-e még. Minden napot ajándékként élek meg amikor láthatok valami ujjat. Szóval ez aztán a segítés Boki az előzőnél a hiba javítva.. Köszi a többieknek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-07-2010 @ 07:50 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-07-2010 @ 10:24 pm)
Comment: Nehéz a bajokkal megbékélni, és mindenkinek a maga baja a leg elviselhetetlenebb. Az, hogy ennyi embernek segítesz, nagyon figyelemre méltó, és nemes cselekedet. Én úgy gondolom, amikor segítünk, egy kicsit önmagunkon is tesszük. Jó a lelkünknek az érzés, és ezt kár tagadni. Nem várunk viszonzást, és ez így helyes, mert hiszen a viszonzás az-az érzés amit a segítség nyújtása jelent... Szerintem önmagaddal kellene megbékélned, és akkor maradandóbb lenne benned az a sok apró észrevétlen pillanat, amikor kedvességet és szeretetet kapsz. Biztos van sok ilyen is, csak az nem annyira feltünő, mint amikor megbántanak... ebben igazad van. A fogyatékkal élés nehézségeit, minden segítség mellett is, csak magad tudod legyőzni. Én ismerek két embert, akik egyáltalán nem látnak, de a tettrekészségük, vitalitásuk, humoruk, vidám életfelfogásuk miatt, örökké tisztelni és csodálni fogom Őket. Képzeld, hogy az egyikük egyszer, amikor súlyos betegen kellett vezetnem, és eltévedtem egy számomra ismeretlen környéken, hiba nélkül elnavigált telefonon az orvoshoz... Mintha Ő vezetett volna... Tudod, sajnos van tapasztalatom a bajokban, és tudom, a baj mindig akkora, amekkorára hagyod, hogy nőjön a lelkedben. Szeretettel ölellek: Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 07-08-2010 @ 08:26 am)
Comment: Kedves Nyughatatlan! Megrendítő sorokat írtál. Nehéz mit írni most... Én jó egészséget és kitartást kívánok a munkádhoz és az álmaidhoz. Igazi EMBER vagy! Üdvözöllek Attila! |
|
|
|
|
|
