| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Még egy kicsit... Ideje:: 08-14-2010 @ 11:42 pm |
|
|
|
|
Még egy kicsit...
Halkan, suttogva terült a félhomály a templom toronyra, mintha félne megzavarni a fecskefészek békés hangulatát. A lenyugvó nap még egyszer megcsókolta a nyárfák tetejét, majd leborult valahol a hegyek mögött esti imáját elmondani. Lábújhegyen jöttek elő a csillagok, előbb csak halványan, majd ahogy a láthatár sötétedni kezdett, egyre bátrabban mutogatták fényes ruháikat. Legalább is addig míg a hold meg nem írigyelte, s egyetlen varázsvessző-suhintással túlragyogta még a legfényesebbet is.
Egy roskadozó, öreg házban egynéhány piciny gyermek álmosan dörgölgette szemeit. A fáradt édesanya, megsajnálva őket, görnyedten ült le az öreg karosszékben, dajkálgatva fájó lábait.
-Anyu, mesélj...- hangzott fel a megszokott kérés.
Anyu tudta, bár holtan fáradt, nincs alvás amíg kérése teljesítve van.
-Mit meséljek, kedveskéim?-
-Mindegy, anyu, talán a három kismalacot...-
A gyerekek jól tudták, bármit kérnek tőle, a mese mindig más. Senki nem tudott úgy csűrni, csavarni a mesékben, mint anyu. Szásszor is elmondotta ugyanazt, de mindig más, mindig új mese volt.
Anyu mesélt.
-Egyszer volt, hol nem volt....-
Szegény szásszor is elaludt a mesén, de mindig felriadt, tudva, hogy gyermekei még ébren vannak, még szükségük van rá.
Mesélt, csak mesélt. Mikor már nagyon sokat mesélt, és már alig volt ébren élet akár a gyermekben, akár anyuban akkor jött még egy kérés, anyu, még egy kicsit...
Sok évtized elmúlt már azóta. Én is elmondtam millió mesét, Isten tudja hány féleképpen, elvéve belőle, hozzá toldva, ahogy a helyzet kívánta.
Ma már nincs több mese. Sokunknak nincs. Megkaptuk az utolsó pofont, eltört az utolsó szalmaszál. Van olyan ember aki ezt el tudja fogadni? Nem hiszem...
Egy pár percig sütött a nap, volt néhány rövidke szivárvány, a szív is megszakadt párszor. Talán tegnap, talán száz évvel ezelőtt, nem tudom. Néha a pillanat évekig tartott, s az évek elszálltak pillanatok allatt, s egy reggel arra ébredtem, az utolsó pár homok szem pereg le az órában, s utána nincs már semmi...Visszagondolok azokra az évekre, melyeket szó szerint eldobtam, eltékozoltam, a pokolba kívántam, s tenyerembe borulva zokogok, anyu, csak még egyet, csak még egy kicsit... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-14-2010 @ 11:43 pm
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 08-15-2010 @ 08:39 am)
Comment: Kedves Teru! Szépen megfogalmaztad, hogy bennünk vannak az általunk hallott mesék, és amiket mi neséltünk a gyerekeinknek. Az jutott közben az eszembe, hogy vajon a mi gyerekeink mesélnek-e majd annyit az unokáinknak, mint amit mi meséltünk nekik? Vagy rábízzák a számítógépre? puszi Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 08-15-2010 @ 11:40 am)
Comment: Szívbe markoló írás ez kedves Teru! Túl kell lépned a múltadon, "eltékozolt" éveiden, nem szabad, hogy ez megkeserítse a jelent. A mesék még mindig bennünk élnek, bennünk vannak, és Te is mesélsz, csak mesélsz nekünk itt a Fullon, napról napra! Nagyon szépen, líraian írtad le gondolataidat... Ölellek: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-16-2010 @ 03:05 pm)
Comment: Kedves Csitesz,
szerencsére még vannak szülők akik nem sajnálják az időt gyerekeiktől, de azt hiszem hamarosan eljön a nap, amikor inkább egy haszn
lati utasitás-CD-ét adnak a gyereknek, no, igy neveld fel magad... nagypn szomorú.
Köszönöm hogy elolvastad.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-16-2010 @ 03:07 pm)
Comment: Kedves Zsuzsi,
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat. Hiszen mesélek én amig csak tudok, de a lényeg hogy lejárt az idő. Manapság a "még egy kicsit" inkább az időre van értve...
Örültem Neked.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 08-16-2010 @ 10:25 pm)
Comment: Gyönyörű írás. A prózában is profi vagy. A történetben él az olvasó. Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-17-2010 @ 02:57 pm)
Comment: Kedves Annám,
nagyon szépen köszönöm a megtisztelést...
Szeretettel ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 08-17-2010 @ 04:50 pm)
Comment: Szorítja ez az embert ott belül, nem is kicsit. Igen, a legszörnyűbb, ha már nincsenek mesék, álmok, csak a régi emlékek, hangfoszlányok... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-17-2010 @ 05:55 pm)
Comment: Kedves Soman,
Nekem az fáj legjobban hogy irigykedni tudok a fiatalokra, egészségesekre, pedig nem volna szabad. Nekik most van az idejük, nekünk tegnap volt. Minden elmúlik egyszer. nagyon szépne köszönöm hogy szóra méltattad.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 08-24-2010 @ 10:19 pm)
Comment: Drága Terum! Nem emlékszem arra, hogy olvastam volna korábban prózádat, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon megérintettek a soraid. Azt hiszem, ahogy az évek elszállnak felettünk, mindannyian megéljük azt az érzést, amiről itt írtál. Elgondolkodtattál, hogyan kellene jobban, okosabban megélni a pillanatainkat ahhoz, hogy majd az úton tovább érve, s visszagondolva ne legyen olyan nehéz a szív... Ölellek, drága Terum. Köszönöm, hogy olvashattalak - így is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-25-2010 @ 12:24 pm)
Comment: Fájt. Nagyon jó írás...
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-25-2010 @ 03:42 pm)
Comment: Drága Katikám,
ami elmúlik, mindig fáj. Nem értem miért félünk annyira a haláltól, hisz minden nap meghalunk egy kicsit, minden feledett emlék távolabb visz a valóságtól...Nagyon örültem neked, tudom, nem sok időd van itt lenni közöttünk. Ölellek, Hugicám,
Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-25-2010 @ 03:43 pm)
Comment: Kedves aLéb,
megható hogy ide benéztél, köszönöm...
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
|
