Ma megint szembesülnöm kellett a valósággal: én vagyok a buta könyvelő.
És nem értem, de nem zavar, mert boldog lettem tőle.
Már a korom miatt is tudom, - ha nem tudnám - a  sok hallott rémtörténet igazolná, buta könyvelő vagyok.
Nem régen beszélgettem egy emberrel aki meg akarta ölni a könyvelőjét, mert szégyen, nem szégyen, egy könyvelő tönkre tud tenni egy jól menő vállalkozást. Szerinte jó könyvelő vagyok, csak buta.
Miért is? Mert nem kérek csak annyit amiért dolgozom? Mert nem csak lekönyvelem a számlákat, hanem órákat töltök azzal, hogy a legkedvezőbb megoldást megtaláljam?
Egyszerű volt a válasz, mert nincs semmid. Igaza van. Nincs semmim.
Két millió most és az egész lakásom ez enyém, ennyiért vehetem meg harmadszorra. Nincs. Miből is lenne? Én csak annyit kérek amiért dolgozom. De van valamim ami az okos könyvelőknek nincs!
Vannak ügyfeleim akik szeretnek. Azonnal mozdulnak megtenni amit lehet, ha segíteni kell.Vannak ügyfeleim akik a barátjuknak tartanak és a családi ünnepeiket is megosztják velem.
És nem kell reklám, hirdetés. Ők reklámoznak.
És tudják jó a reklám, hiszen az APEH revizor is szeret.
De van akit ez zavar. Zavarja, mert nem tudta elvenni azt a keveset ami nekem van. És nem érti miért nem hisznek neki és miért engem óvnak. Most elárulom a titkot.
Azért mert gazdag vagyok. Na, nem pénzben. Olyan dologban amit ő nem ismer. Engem szeretnek és amíg szükség van rám
óvni is fognak.
Tehát kedves okosok, nem adom sem a szeretetet, sem a gerincemet. Sem mint könyvelő, sem mint ember. Inkább leszek buta könyvelő, mint okos …………


 - a kipontozott rész tetszés szerint helyettesíthető.-