Mit is jelent a portás művészet? A portás művész egy időben van jelen. Velünk él, velünk lélegzik, velünk alszik. Bocsánat! Térben nem, csak időben. Miről ismerni fel a portás művészt? A hozzáértéséről. A portás művész mindenhez ért. Mindenhez hozzáért. Az alkotómunkát a nap bármely szakában képes megkezdeni, illetve befejezni. Segédeszközei elférnek egy régi csatos táskában. Ez a táska ma újra éli reneszánszát, ebből is látható, hogy sok köze van a művészetekhez. A táskának.

A portás művész, alkotását úgy kezdi meg, hogy legelőször is helyet foglal. Jó nagy helyet. Rendszerint egy kényelmes fülkét, vagy egy kisebb házikót. Ültében kibámul egy üvegablakon keresztül. Akár üvegfestészettel is foglalkozhatna, de ilyenkor nem foglalkozik semmivel. Hosszas gyakorlás, és rengeteg kitartás kell, mire a megfelelő művészi szintre fejlődik a képesség, hogy órákon át tudjon meredni a semmibe. Ilyenkor a legkülönfélébb filozófiai eszmefuttatások juthatnának az eszébe, de helyette inkább azon morfondírozik, hogy lekapcsolta-e a villanyt a pincében? A legkreatívabb időszak este tíz óra körül érkezik el. Ilyenkor indul igazán útjára a fantázia. Az eddig megszokott kinti árnyékok, mélyedések, és hangok megváltoznak. Misztikus tartalommal töltődnek fel, rabul ejtve, felborzolva ezzel a portás művész minden érzékszervét. Amúgy is köztudott, hogy a művészek, éjszakázó életmódot folytatnak.

Portás művész az irodalomban. A portás író, mindent ír. Mindent felír. Jegyzeteli, mit lát, mit hall, vagy mit tapasztal. Semmi nem kerüli el a figyelmét. Azt is felírja, aki elmegy a fülkéje, vagy házikója előtt, de még az autók rendszámát is, ha valaki járművel halad el. Rengeteg papírmunka marad utána.

Portás művész a zenében. Rendszerint a gyűjtésben alkot nagyot. Saját szerzeményt nem igen alkot, de hozzáértéssel alakítja át a legrégebbi, legmenőbb slágert, ha kell, akár félrefütyüléssel is. Az abszolút hallással rendelkező zenészek kidőlnek mellőle. Abszolút érthető.

Portás művész a szobrászatban. Leginkább a térszobrászatban alkotnak nagyot. Jellegzetes eszközükkel, mely egy hosszú fadarabból áll, a végén kötegbe fogott cirokszálakkal, kiemelkedő kupacokat alkotnak falevelekből, gallyakból, és mindenféle apró eldobált szemétből. Szemét egy dolog. Mármint az, hogy művészetét nem értékelik kellőképpen, hiába fejleszti ezt a legmagasabb fokra.

Portás művész a festészetben. A legritkább kifejezési mód manapság, hiszen a legtöbb helyen már a tapétázás dívik, tehát mindent papírlapokkal takarnak el. Ha nincs más, a krepp papír is szóba jöhet. Itt némi átmenetet lehet érezni a festett képek és az intarzia között. A legtöbb fellelhető művész festékszóró palackokkal dolgozik. Graffiti stílusban. Ez pedig nem összekeverendő a grafikusokkal, bár mindkét tábor sűrűn ráfázik, vagy megfázik, és olyankor sokszor jelen van a gra-fika.

Portás művészet az egyéb képzőművészetekben. Itt a képző szón van a hangsúly. Mindig fejlődik, mindig képzi magát. Ezáltal túl képzett lesz egy idő után. Van egy mondás, ami örök érvényű. „Aki mindenhez ért, az általában nem ért semmihez.”

Ezzel visszaérkeztünk gondolatmenetünk elejére. A portás művész mindenhez ért. Mindenhez hozzáért. Divatos köszöntésükkel búcsúzom, minden jót kívánva.

Szép napot!