Nincs tanulság, nincs csattanó, ez amolyan "utinapló" lenne, ha utaztam volna. Csakhogy én egyhelyben voltam. Mondjuk inkább élménybeszámoló? Ismertető Kunfehéróról? Ez is, az is.
Arra mindenesetre választ ad, miért is töltöttem ott a nyarat (és az ezt megelőző nyarak nagy részét is...:)

Kunfehértó sok szempontból a gyerekkoromat idézi. 10 éves koromig ugyanis, minden nyarat a "monori" nagyszüleimnél töltöttem, anyámmal és a két unokatestvéremmel, anyám öcsének gyerekivel, Katival és Ferfkóval. Kati 1 évvel idősebb nálam, szinte édestestvérekként nőttünk fel, az együtt töltött nyaraktól függetlenül is.
Kunfehértón anyámék is, meg anyám öccséék is ( a keresztüleim) építtettek egy-egy faházat, egymástól mintegy 5 percnyire. Így aztán Katival öregedő korunkban is a nyár nagy részét együtt töltjük egy, a monorihoz nagyon hasonló hangulatú környezetben, ahol a talaj homok, mint Monoron, sehol semmi beton, csak fű-fa-vadvirág mindenütt.
Kunfehértón az utcák nincsenek kikövezve, nincs járda sem, csak a fűtengerből az autók kerekei által kitapasott 2 homokcsík, és vagy 10 méternyi füves terület az utca két oldala között, esetleg egy-egy ligetecske, csak úgy, az utca közepén. Persze azért van egy aszfaltozott út, de csak egy, ami a vasúttól a falun át kivezet a tóig.
De nemcsak emiatt idézi a gyerekkoromat.

Legfőbb varázsa ennek a helynek az, hogy ott áll az idő. A napok végtelen hosszúságúnak tűnnek anélkül, hogy az itthoni, az idő lelassítására kiagyalt praktikáimat kellene alkalmaznom. Egyszerűen nincs idő. Vagyis éppenhogy rengeteg van belőle! Pont, mint volt akkor, amikor gyerek voltam. Végtelennek tűnik. Mint ahogy a panoráma is. A horizont tágas, a levegő selymes és simogató, tele zöld és kék illattal, (erdő - és tó illat) amiből külön-külön, mintha díszek volnának, kiérződik a sok vadvirág illata. Mikor melyiké, ez persze változó, és nagyon üdítő hatású.
Még alig pirkad, amikor a legkorábban ébredő madarak megszólalnak, hogy aztán vagy 2 óra hosszán keresztül, fajonként (fajtánként?) a többiek is előadják reggeli dalaikat.

A nap mindig ragyog, a szél szinte állandóan délről, esetleg délnyugatról fúj, nem szűnő susogásra késztetve a hatalmas, "égigérő" fákat, amik minden házat, kertet, utcát körülölelnek. Jó sokan vannak! Főleg nyír, nyár, platán és a fenyők legkülönbözőbb fajtája, néhol akác.
A légifelvételeken )amiket nem is tudom, ide hogyan tudnék beilleszteni, de talán nem is fontosak) jól látszik, hogy a tó egyik partja mentén erdő van, a másik terület csupasz. Ott volt egy hatalmas kiterjedésű és védett ősborókás, ami 2007 nyarán nagyrészt leégett, (1 héten keresztül oltották, mire sikerült megfékezni), majd 2008 nyarán egy újabb, de az előző évinél kisebb tűzvész pusztította tovább az ősborókás erdőt.
 
Amikor idén először mentem le, mindenhol pipacs virított, csodaszép volt! Az a rét, ami a házunk és a tó között terül el, egy hatalmas összefüggő pipacstenger volt!

Vissza a madarakhoz... a hajnali koncert június elején a legváltozatosabb és legintenzívebb. Ahogy telt a nyár, úgy lett a hajnali hangicsálás egyre "jelentéktelenebb", de azért teljesen nem szűnt meg.
A hátsó terasz mögött két hatalmas nyírfa áll, kicsit távolabb egy óriási diófa, a rét felőli kerítés mellett végig, az egész kert hosszában tömött, kb. 2, 2és fél méter magas spírea bokrok (koszorúbokornak is mondják) határolják a kertet, a szomszéd felőli, valamint a hátsó szomszédtól elválasztó kerítés mentén pedig összesen 14 meggyfa található, a kertben terülőfenyő, boróka, tuja és több nagy kupac olyan cserje található, aminek az ősszel megjelenő narancssárga bogyó-termése színesíti az összképet. Ebben a rengeteg zöldben sok madár tanyázik.

Amiket a hangjuk, vagy a kinézetük alapján azonosítani tudtam: csalogány, fülemüle, sárgarigó, feketerigó, cinke, szajkó. "Akiket" csak hallottam: pacsirta - nyilván a rétről hallottam a hangját - macskabagoly, kuvik, "akiket" csak láttam: denevér, valamilyen fácán, vagy fogoly, seregély-csapat, néhány picurka bóbitás madár, és még sokan mások... A hajnali madárkórus a nap lenyugtának közeledtével megismételte reggeli előadását.

De nemcsak a maradak bűvöltek el! A mókusok úgy járkálnak a kertekben, meg az utcákon, mint máshol a macskák. Nemcsoda, hiszen a település helyén az 1950- es évekig erdő volt! Láttam őzet is bambulni a rét sarkán, a kerítésünktől 3-4 méternyire. Csak akkor rezzent fel és futott el, amikor őt nézve megmozdultam. Vadnyul, egészen kicsi, de hatalmas fülekkel, ugrabugrált több ízben is a spíreabokrok tövében. Az ablakok zsalugáterének réseiben denevérek aludtak napközben.

A többezer madárból álló seregély-raj minden napnyugtával megismétlédő szinkronrepülését, légi-balettjét, ha csak lehetett, nem mulasztottam el.
Ha a házban voltam, a szélviharra emlékeztető szárnysuhogásra felfigyelve (mindig a ház fölött repültek el a tó felé, valahonnan) már szaladtam is ki a rét sarkára, ahonnan a tó fölött, és mindig ott megejtett táncuknak csak egy részét élvezhettem, de, ha a tónál voltam, az egész előadást végigcsodálhattam.
A "halnevelde" fölött kezdtek el fölfelé csavarodó spirálba rendeződni, és ott forogtak hosszasan, egyre magasabbra húzva a spirál tetejét, majd ezt megúnván (?) újra nagyjából vízszintes repülési irányt vettek fel, és a védett tó, valamint a horgásztó fölé helyezték át röptüket, aholis vizszintes körökben repültek, majd végül valahol a volt ősborókás helyén földre szálltak.
Ez a csodálatos, minden esti repülőbalett jó 20 percen át tartott.

Több lovastanya is van a közelben, így gyakorta hallottam lódobogást,(és persze néztem is a lovasokat, lovakat) mert a lovasok időnként a házunk melletti réten, valamint az utcánkban vágtattak el valahonnan valamerre.

No, és rengeteg szentjános bogár világított mindenfelé... mintha csak a csillagos ég tükröződött volna a fűben. A éjszakai égbolt látványa is más, mint itthon. Mivel nagyon tiszta a levegő, a tejút is látszik, és legalább 10x annyi csillag, mint itthon.

Akármilyen idő volt, a köd a tó felől terjeszkedve esetfelé elöntötte a rétet. És még reggel 8-9 körül is vizes/harmatos volt a fű.
Más.
Amikor a fiaim még kicsik voltak, a tó még nem volt kikotorva, nem volt strand-szerűvé téve, rengeteg külföldi, főleg német és svéd család töltötte ott nyara nagy részét. Pár éve viszont szinte már egyáltalán nem lehet idegen szót hallani. Idén nyáron egyetlen francia családot észleltem csupán. És magyarok is nagyon kevesen voltak. (kivéve a "Sörfesztivált", arról majd külön írok).
Amikor június elején a férjemmel lementünk, és mivel ő már másnap délelőtt haza is jött, még aznap este, nagyjából végigsétáltuk az üdülőtelepet. Mindössze 7 házban égett a villany. A mi utcánkban, és a környező házakban sem, sehol.
 
Júliusban azért már több nyaraló volt a környékünkön is, de pl. a mi utcánkban mindössze 3 házban voltak, és azokban sem állandóan. Amikor augusztus végén hazajöttem, a helyzet már ugyanolyan volt, mint június elején.

Szúnyogok: Elképzelhetetlen, soha nem tapasztalt mennyiségben voltak! Tudom, az egész országban, mindenütt. De itt talán még többen. Ugyanis a sok esőzés miatt a talajvíz is olyan magasan volt, hogy a réteken (nem csak azon a kicsin, aminek a sarkán van a házunk) a fű vízben állt. Valamint azért is, mert a védett tó környékén egyáltalán nem permeteztek. Egy helyes kis masina, mesebeli játékmozdonyra emlékeztető szerkezet pöfögött végig havonta egyszer(!) az egész üdülőtelepen, de ez a szúnyogoknak meg sem kottyant!
Amikor első ízben voltam ott idén, még nem voltam erre a mérhetetlen tömegű szúnyogra felkészülve, és bizony előfordult, hogy egy-egy, a szúnyogokkal való hadakozással eltöltött, alvás nélküli éjszaka után délután kimentem a tóparta (érdekes módon ott egy szál szúnyog sem volt, de az többször is előfordult, hogy miközben úsztam, megcsípték a fülem, meg a homlokom! )és ott aludtam pár óra hosszat.

Amikor másodszor mentem le, már vittem magammal mindefélét ellenük. Konnektorba dugható elektromos írtót (hatásos volt) szúnyoggyertyát, és szúnyogriasztó spirált is, na, ez utóbbi kettő nem nagyon zavarta őket. Így aztán este az első teraszon a kényelmes fotelben, vagy a hátsó teraszon a hintaágyban tanyázni nem volt ajánlatos. Még sétálni is csak úgy volt tanácsos elmennem, hogy előtte szukuval befújtam magam.
Ez volt az összes kellemetlenség, amíg ott tartózkodtam. (Meg a "Sörfesztivál")

Az 52 ott töltött napból összesen 10 napig nem voltam egyedül, Lóránt is, és Kati is két ízben jöttek le (ráadásul egyszerre), és mindkét alkalommal 5-5 napig voltak ott. Gyakorlatilag egyedül voltam, de ez egyáltalán nem zavart, sőt, kifejezetten élveztem, egészen a hazajövetelem előtt 4-5 napig. Akkor viszont rámtört valami sürgető kényszer, hogy most már aztán haza akarok jönni!

Ezt a faházat a szüleimtől örököltem, és már lassan 30 éve, hogy minden nyáron rövidebb-hosszabb ideig ott vagyok, de ilyen sokáig még sosem voltam, mint idén.
És még sosem mondtam el magamban annyiszor, mint ezen a nyáron, hogy: Köszönöm... de amikor nap, mint nap úsztam a simogatóan selymes tóvízben (mert ott nemcsak a levegő simogató és selymes), vagy amikor barangoltam az erdő-övezte utcákon, vagy amikor ringatóztam a hintaágyban, vagy a matracomon a vízben (különleges matracom van, hajlékony és puha, felveszi a test alakját, kicsit bele is süllyed a vízbe, rajta feküdni olyan, mintha lebegnék), vagy mindezektől függetlenül, de remekül éreztem magam az időtlen időben, mentesülve mindenféle hírtől, információtól, stressztől, bosszúságtól, naponta többször is megismételtem, hogy: Köszönöm...
 
Na, a:
"Sörfesztivál" - ahogy én láttam... Minden évben, július 2. hétvégéjét belevéve, egy 3 napos "kuturális programm" Legalábbis a neten így hirdetik. Eddig szerencsére minden évben sikerült valahogy elkerülnöm. Most nem.
Hogy a szervezők kulturális eseménynek szánják, abban nem kételkedem, de a végeredmény minden, csak az nem. 3 napos őrjöngés, amikoris kb. 15-20 ezer tökrészeg ember randalírozik szerte, midenfelé. A házakat is megszállják ilyenkor, gondolom a tulajdonosok adják bérbe, vagy kölcsön a házaikat. De ami ott ebben a 3 napban zajlik, az valami borzalom.

Az érkezéskor még normálisnak látszó fiatalok társaságaiból pár óra leforgása alatt csürhék lesznek, minden házban olyan hangerővel szólnak az erősítők, amitől, már csak ettől is - a gyomrom felfordult, a szívritmusom felborult (hála a mélynyomók jó minőségének), a fejem megfájdult, mit megfájdult, veszettül lüktetett, és olyan pocsékul éreztem magam, hogy azt el nem tudom mondani. Az össznépi őrjöngés általában hajnal 4-ig tartott, és akik netán hamarabb abbahagyták, másnap már reggel 8-9 körül folytatták. Az utcára sem mentem ki, mert kóválygó, fetrengő, okádó, trágárkodó, obszcenitásokat üvöltöző tömegek lepték el szüntelen folyamban.
A szomszédban is egy ilyen társaság vert tanyát, folyamatosan üvöltetve a csak dobokból álló (biztosan van ennek valami műfaji megnevezése, amit nem ismerek) rendkívül agresszív "zenét", minek következtében a konyhában az összes edény, tányér, pohár, stb. csilingelt és rezgett-zörgött a szekrényben, az ágyam szinte ugrált alattam. Fontolgattam, hogy felhívom a járőrt, és megkérdezem, van-e jogom intézkedést kérni ellenük, de aztán úgy döntöttem, hogy bizonyára nem lenne értelme, még ha lenne is jogom hozzá, mert ha netán idejönne a járőr, és szólna a szomszédban örjöngőknek, hogy legyenek szívesek egy kicsit halkabban zenét hallgatni, amint a járőr elmenne, újra felerősítenék a hangot, talán még jobban is... meg egyébként is, amikor a település számára egy komoly bevételt jelentő eseménysorozat zajlik, ráadásul nemcsak a strand színpadán, meg az útszélé felállított ilyen-olyan színpadokon, meg szinte valamennyi házban, akkor nem fognak egy nyaraló kedvéért csendet elrendelni...
Na, de ezt a kellemetlen 3 napot ezzel be is fejezem. Meg most ezt a hosszúra nyúlt beszámolót is. Még szerencse, hogy a rémséges sörfesztivál után, még több, mint egy hónapig ott voltam....