[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 245
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 245


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Idő
Ideje:: 09-11-2004 @ 08:20 am

Van úgy, hogy az ember üres, értéktelennek érzi magát. Persze valahol mélyen tudja, hogy ő a világ leértékesebb embere (legalább önmaga számára) és még mélyebben azt is, hogy ez nem igaz.
Állítólag az idő kifeszített síkján - a párkák fonalán - egy ponton állunk a jelenben. Egy apró csendnyi jelen vesz körül mindig, de mire végiggondolod mi az már el is száll. Bár a "jelen", a "most" elég tágulékony. Lefedheti az örök Pillanatot, azt a milliónyi dolgot: a milliónyi élet együttes lélegzését, a Föld szívének csendes dobbanásait, soha-meg-nem-álló folyók nyugodt, örök futását., de jelentheti a tágabb jelent, az épp múltá lett, vagy épp eljövő időt, ezt a percet, órát, napokat, heteket, ezt a pár évet, amikor mi élünk, itt és most.
Hát, ilyen az idő. Folyik végig a kifeszített szál mentén, és ha az ember szomorú, vagy boldog, maga is idővé, (vagy inkább időtlenné?) válik. Szétfolyik a múltban és a jövőben, emlékek öntik el, és lelke előre érzi az eljövőt, s néha kitárul, és az egész időt érzi magában lüktetni a világ megteremtésétől az utolsó napig. De ha kizökken, és az idő fonalának végtlen országútján ragad, és hiába keresi a jelen pontot, akkor elszakad a valóságtól. Álom lesz minden napja, s minden álma valóság. A tegnapokra mint homályos mesékre emlékszik, a holnapokat hitetlenkedve várja. Az érintések, a hangok ködös felhőkön át szállnak felé, s a szagok, színek is kerülőúton érkeznek. A megtört fény játéka szivárvánnyá változik talán elméjében, de elveszti a valóság erejét. Márpedig egy valótlan szivárvány önnön nemlétének feketeségében fuldoklik...
Színek, szagok, a harmat, a hideg reggel a bőrödön... érzed, hogy most jelen van?

2004.09.10, reggel a vonaton


Utoljára változtatva 09-11-2004 @ 08:23 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: veva
(Ideje: 09-11-2004 @ 11:52 am)

Comment: Elnyílt szájjal olvastam! :))) Sztem egészen jól látod.


Hozzászóló: ukume
(Ideje: 09-11-2004 @ 09:26 pm)

Comment: Veszélyes dolog egyszerre látni mindennek a színét és a fonákját.... (valaki mondta: a megoldás mindig egyszerű, csak az út bonyolult, ami hozzá vezet)


Hozzászóló: Lev
(Ideje: 10-17-2004 @ 03:10 pm)

Comment: az idő... a van... VAN? :)


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.84 Seconds