Óda a Lángosról
Öreg a fazekam. Jaj, az én derekam nyikorog bármikor ki kell azt mosni, lányaim átkozzák, s a fűzért imádkozzák, ha helyettem nekik kell az kinyaldosni.
Dőlve egy pillérre vágyok egy fillérre, s eldöntöm: üsse kő, megvan az ára, veszek új fazekat! Bámulom azokat, pár fillér megmarad, elég lesz mára.
Így az új zsákmánnyal, egy kicsi hátránnyal indulok haza, a lányok már várnak, de az az igazság, ha van bennük gonoszság, elkapnak, s dilisek házába zárnak!
Ősz ül a hajamon, de segítek magamon, éheztem eleget, most éhezzen más is, megvan a két kezem, s azt jól belisztezem, oly lángost sütök én, borzong a hát is!
Másnap nagy kegyesen kiállunk begyesen, terített asztalon készen áll minden: abrosz meg szalvéta, zsírpapír, s van kréta az árakat felírni: semmi sincs ingyen!
A tésztához ragadok, mig lefelé dagadok, rossz ez a szakma a vénülő lábnak, de megjött a Bébikém: no, öreg nénikém, melyikünk áll ki a sarokra bábnak?
S nagyhangon trillázik, míg anyja villázik: "Bitte shöen, haute wir haben frische langosh!" én meg csak dagasztom miközben szakasztom nyelvem, mely mondaná: ne légy oly hangos!
Mindennel elbánok, amit én elszánok, de ragad a tészta a deszkához, kézhez, s gondolom: vékával megyek a Rékával a sarokra koldulni, csak úgy jutok pénzhez.
Végűl csak kiderült! Az első sikerült, eladtuk, felfalták az éhesek nyomban, hatalmas darabok! Jöttek ott arabok, németek, muszkák, s a júgók vagonban.
A tészta rámszáradtan, fél tízkor fáradtan recsegő derékkal estem egy székre, tizenhét darabot adtunk el, s marad ott nekünk is, na, lányok, térjetek észre!
Hát átestünk azon is, meglett a haszon is, a gyönyörű fazéknak sem esett kára, a rajkók nem éhesen, én sajnos szélesen vittem a fazekam. Hízás az ára...
Mit ér a hokedli, ha nincs már nokedli? Ha nincs ami meggyútjsa, nem ég a gyertya. Sírtam majd nevettem...új szakmát kerestem, mikor a lelkem már az Isten tartja?!
Mondja az okossa, elég a fokossa erdőben, vadak közt nem kell jobb társ, s azon nem szenvedni, mit pénzzel kell megvenni, az méreg. A bánat az valami más... |