[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 157
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 157


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Visegrád – 2004. Első nap
-: veva
Ideje:: 09-12-2004 @ 07:55 pm

 

A barátaim vittek el a kórházba. A felvételi iroda előtt halomba pakolták a cuccaimat és elindultak fiuk kirándulási óhajait követve hazafelé (sok-sok kanyar után egy fél nap múlva már otthon is voltak) – családi kirándulásba torkollott az én elszállításom. :)
Mindenféle vizsgálatokon túlesve, késő délután végre elindulhattam, hogy meglátogathassam régen nem látott kedves folyómat, a Dunát.
Ahogy közelítettem a valamikori apró kikötőhöz, láttam, hogy valaki éppen napozik. Szomorúan visszafordultam. Nem akartam megzavarni a nyugalmát.
A könnyű vacsora (még 15 dkg sem volt az egész) után, újra nekiindultam, s most végre egyedül lehettem és csodálhattam meg a végtelenséget sejtető vizet… …egészen 10 percig, mert akkor egy szerelmespár érkezett, s én belegondolva, hogy mennyire örülhettek, amikor úgy látták, üres a terep (nem láthattak, mert teljesen a szélén álltam), visszaindultam – mosolyunk összevillant!

Visszafelé kalandot sejtve hallgatóztam:

Apró neszek,
zizzenősek;
száraz levél
reccsenősek.
Halkabban lépdelek,
szinte settenkedek,
hogy a halk zajongók
meg ne ijedjenek.
Fa tövében végül,
amit felfedezek,
egy vidám kismadár
rugdal falevelet.
Talán rám is kacsint
mielőtt még elszáll,
s neki el is hiszem,
hogy sok élmény vár rám.


---------------

Utólagos megjegyzésem, hogy a versike utolsó sorát a remény íratta velem, mert akkor még annyira unalmasnak tűnt az előttem álló idő!

 



Utoljára változtatva 09-12-2004 @ 07:55 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: ukume
(Ideje: 09-12-2004 @ 08:43 pm)

Comment: De jó!!!! Elmesélsz mindent?


Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 09-13-2004 @ 07:31 am)

Comment: Jó lenne, ha leírnál mindent. Én nagyon szeretek kórházban lenni, így érdekelnek az ilyen történetek.


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds