Mit mondhatnék?
Hogy soha sem értettek meg?
Hogy sehol sem fogadtak el?
Hogy sosem voltak barátaim?
Hogy próbáltam változni, de nem sikerült?

Mit mondhatnék?
Hogy elegem lett, hogy csak gondot okozok?
Hogy elegem lett, hogy csak nyűg vagyok?
Hogy meg akartam halni?
Hogy nem sikerült?

Mit mondhatnék?
Hogy elfogadtam sorsomat?
Hogy elfogadtam, hogy egy társaság sem fogad be?
Hogy tudom, minden az én hibám?
Hogy egy éven belül mindenki azt mondja: „Távozz tőlem”?

Mit mondhatnék?
Hogy bizalmatlan lettem és üres?
Hogy nem látom reményt az életemben?
Hogy nem látom jövőm, mert minden oly sötét?
Hogy szeretnék úgy csinálni, mintha minden jó lenne, de nem megy?

Mit mondhatnék?
Hogy erőtlennek érzem magam?
Hogy túl érzékeny vagyok?
Hogy feladattam vágyaimat és elástam álmaimat?
Hogy lassan tíz éve zúzódom?

Mit mondhatnék?
Hogy nem szeretnék a világon lenni?
Hogy nem szeretnék gondot okozni?
Hogy nem tudom, hogy miért élek még is?
Hogy nem tudom, mi az mi irányít?

Mit mondhatnék?

Nem tudom, így inkább nem mondok semmit, csak annyit, hogy részben ezek miatt nem túl vidámak verseim…