Reggeli közben jutott eszembe, hogy milyen régen volt amikor vártam. Végig pörgött előttem sok Karácsony kissé megfakult öröme. Igen megfakult, mert a fájdalmas szeretni sem tudok ünnepektől lassan elkoptak lelkemben a régi fények.

Most megint várom a Karácsonyt. Az ajándék osztáson már túl vagyunk itthon. Egyikünk sem bírta dugdosni a másik elől. A fa alá majd a dobozokat tesszük. Ez most megint a szeretet ünnepe lesz.

Egyik kissé megsavanyodott ügyfelem azt mondta, hogy a Karácsony csak gyerekkel az igazi, minek mosolygok. Minek? Karácsonyra még gyerekem is lesz. Persze nem csak a saját, már asszony lányaim. A párom 4 éves kisfia is velünk lesz.

Már kezdek félni a hócsatától amit a fiúk nyernek ellenem. De valahogy most nem zavar a sok munkám ami csak gyűlni fog, mert ki dolgozna ilyenkor.

És erről jutott eszembe, hogy milyen hűtlen vagyok. Annyira leköt a munkám, meg az életem átszervezése, hogy szinte itt sem vagyok. Bár ez így nem igaz. Mindig benézek olvasni, de egy hsz-re sincs időm. Remélem jövőre már sikerül az életem átszervezését úgy megoldanom, hogy veletek is legyek. Teljes önzésből, mert hiányoztok.

Szóval én most nagyon boldog vagyok bármennyire pörög a világ körülöttem.

MINDENKINEK BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK! MILLIÓ ÖLELÉSSEL ÉS PUSZIVAL