Kedves Fullföldiek!

Mindenkitől ünnepélyesen elnézést kérek, ha megbántottam volna, a legutóbbi írásom bármilyen tartalmával, nem volt szándékos. Köszönöm értékes hozzászólásaitokat. Mindig van mit tanulni másoktól, és ezt észben tartom.
Tetszik, ahogy reagáltok, egyedi, éleslátó, őszinte, tartalmas, színes. Azt hiszem, leginkább az nem esett volna jól, ha senki nem reagál.
De nem vígasztalódtam meg, vagyis továbbra is az a véleményem, sok bosszantó dolgot muszáj elviselnünk, és csak alkalmazkodni "tudunk", változtatni nem. Miért nincsenek csak reklám-csatornák?
Persze mondhatnátok, csak ennyi a gondom, holott sokkal súlyosabb dolgokkal tarkított ez az ország.
Érdekes volt olvasni tőletek, hogy közületek sokan nem is néznek tévét, csak filmeket, vagy halkítanak reklámoknál, stb., és főleg az a tanács, olvassak egy jó könyvet. Szoktam. És tényleg jó, de filmeket is nézek, olyankor mellőzöm a tévét.
Hogy vagytok a barátsággal? Mostanság nálam beszűkülőben van. Nem a hely a gond, és nem is az idő, hanem az esély kevés. Régi barátságaim elkoptak, megfakultak, megmásultak, csalódás,  harag, egyéb. Hogyan lehetséges manapság értelemmel, érzelemmel, kedves és igazi barátságokat fenttartani? Jól jönne valami frappáns recept!