A munka elől nem bújhat el senki, hallottuk néhány nappal ezelőtt. Ez tartalmilag annyit tesz, mintha általában a munkanélküliek tehetnének róla, hogy nem dolgoznak.

            Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek büdös a munka, akiknek égő dolgozni, akiknek elég az ilyen-olyan ellátás. Ezzel együtt sem kell általánosítani, összemosni a dolgokat.

            Innen már csak egy ugrás az a mondás, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék.

            Azt hiszem, az nem lehet vitás, hogy a munkanélküli emberek általában dolgozni szeretnének és csak azért nem dolgoznak, mert nincs hol. Azt is megállapíthatjuk, hogy ha valaki minél hosszabb ideig munkanélküli státuszban van, annál kevésbé van esélye munkába állni és egyre kisebb súlyú az a motivációs hatás, ami a munkavállalásra sarkallná.

            Az is evidencia, hogy mi volna jó az országnak. Jó volna, ha kevesebb volna a rokkantnyugdíjas, a munkanélküli, kevesebb társadalombiztosítási, költségvetési kiadásba kerülnének ezek a területek.

            Mondhatjuk azt is, hogy a hajó iránya jó, csak nem vettük még észre, a hajónk jelenleg a sivatag közepén áll. Na, ezzel a helyzettel kellene valamit kezdenünk!