Hellosztok!

Köszönök nektek sok mindent, bár arcotokat még sosem láttam, s szerintem továbbra is arctalan maradok, de nagyon sokat segítenek, hozzászólásaitok, javításaitok, tanácsaitok.

Én akkor írok, ha negatív dolog ér, ezért nincs nagyon pozitív írásom, és amit viccesnek szeretnék elütni, abban is van fájdalom, én azért írok, hogy kiadjam magamból, mert nekem másképp nem megy, ezért is ált. szerkezetileg rozogák írásaim. Nem tudok beszélni, de mindig jól esik, ha véleményt írtok, akármilyen hangvételű, köszönöm nektek, mert tudom mindenki segítő, jó szándékkal van (vagy is legtöbben biztos). Ilyennel még sosem találkoztam életemben, ti vagytok a kis álomvilágom, ahova szeretek visszatérni, köszönöm még egyszer. S én is szívesen írok, hozzászólást írásaitokhoz, bár én nem vagyok a szavak embere. Úgy 8 éves korom óta írok, eddig kétszer volt hosszabb szünet, egyszer mikor megtiltották, hogy írjak, máskor most mikor még együtt voltam legutóbbi exemmel, így sajnos mondhatni elégé fájdalmas életem, vagy csak én vagyok túl érzékeny. Nagyon sok versem van, nagyon sok el is veszett, már néha belekezdtem egy-egy hosszabb regény írásába is, de egyiket sem fejeztem be, volt néha, amikor gondoltam, hogy kiadok egy verseskötetet, de olyankor sosem támogatott senki, s rájöttem igazuk van, hiába írok néhány évtizede, még mindig katasztrofálisak, de arra jók, hogy a gondjaimat kiírjam magamból. Még egyszer köszönöm, hogy létezik ez az oldal és ti.

.

További szép estét nektek!