Arról egyelőre csak találgatások vannak, hogy a gyakorlatban hogyan oldaná meg a kormány a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát. A több százezer ember újbóli kivizsgálása sok pénzt és időt venne igénybe, hiszen alsó hangon is több száz orvosnak kellene hónapokig csak ezzel foglalkoznia. Valószínűbbnek tűnik az, hogy adminisztratív eszközökkel igyekeznek majd visszaterelni az érintetteket a munkaerőpiacra, azaz például szigorítják a kategóriákat rendeleti úton, azok a betegségek, melyek eddig rokkantnyugdíjra jogosítottak, a jövőben esetleg nem, vagy csak kisebb összegre adnak jogosultságot.”


Kétségbeesve olvastam ma ezt a cikket az internet hírforrásai között. Többszörösen kétségbeestem. Először az zavart, hogy a mai orvosi társadalom, tudomány az eddigi időkig nem tudta megállapítani, ki az, aki munkaképes, és ki munkaképtelen?? Most „alsó hangon” is ezzel kell sok száz orvosnak gyógyítás helyett majd foglalkoznia? Mindenki tudja, hogy voltak, vannak visszaélések a rokkantsági nyugdíj megítélésében. Könyörgöm, ezek megmaradnak holnap is, holnap után is, csak többet kell talán értük fizetni! Aki pedig tényleg jogosult lenne rá??
Idézem a fenti cikkből: „adminisztratív eszközökkel igyekeznek visszaterelni a munkaerőpiacra”.
Ezen a mondaton totál kiakadtam! Többszörösen. Az emberekre vonatkozó „terelni” kifejezést a koncentrációs táborok idejéből ismerem... Nem akarom ezt sem fokozni, sem ragozni, de minden beteg, rokkant embert sérthet ez a kifejezés.
Ám itt a következő szó: adminisztratív eszközökkel.... Húha, ez mit is jelenthet? Nem elég a kötelező, emberileg szörnyen megalázó Orvosi Bizottság, de még adminisztrációs eszközökkel is bizonyítják majd, hogy x %-ban munkaképtelen vagyok? Ez izgi, szinte alig várom a következő felülvizsgálatot, ahol az orvosnak nem ember vagyok, csak egy test, amiről véleményt kell írnia, az asztalon fekvő 55 kg szerves massza tud-e, képes-e hasznot hajtani a társadalomnak, vagy tán segélyre szorul, hogy élő maradjon... Most majd adminisztrációval is felülvizsgáljak ezt??
Talán, ha erre a célra felvett adminisztrátorok fizetése, dokumentációk özönének készítése helyett meghagynánk annak a szerencsétlen rokkantnyugdíjasnak a havi 40-50 ezer Ft-os nyugdíját, nem az ország menne tönkre, hanem szerencsétlen rokkantnyugdíjas, aki amúgy sem tudja sokáig fenntartani magát ennyi pénzből. Hosszú távon mindenkinek haszon, nem???
Többszörös kiakadást jeleztem. MUNKAERŐPIAC??? A legmegalázóbb munkát is vállalnánk sokan, hiszen tudjuk, a munkaerőpiac diplomás gyerekeinket sem tudja foglalkoztatni, éppúgy, mint aki érettségi után még szakmát is tanult...
Most tényleg az következik, hogy görbebotos nénik, bácsik próbálják leverni a fiatalokat egy-egy állásért? Ez a görbebotos generáció alapvetően úgy gondolkozik: a fiataloké a jövő.
Ám önzőn feltör az emberből a kérdés: megnyomorodásomig évtizedeken át keményen dolgoztam, most sem gyógyulásomra, sem temetésemre nincs elég pénzem. Melyikkel ártok, vagy használok többet hazánknak, családomnak, és a jövőnek?
Hiszen azt már kimondták felettem ítéletként, hogy mindenképp csak teher vagyok...
De valóban csak itt, így tud spórolni az ország, mint a cikk címe is jelzi?? Kívánom írójának, és támogatóinak, hogy éljék át egy mai rokkant nyugdíjas helyzetét! Hogy ez kiváltságos, megvonandó életmód, vagy nehéz átok, majd megtudják.