Igaz, hogy már régen volt, de biztosan van olyan közületek, aki emlékszik még Marcsira, azaz Khámára. Biztos van olyan is közöttetek, akiben jó emlékeket idéz fel a neve.
Azért írok most, mert nagyon beteg. A betegség neve: Guillain-Barre szindróma, és egyre rosszabbul van.

Arra kérlek titeket, hogy imádkozzatok érte!

Csak azért írtam ezt most ide, mert tudom biztosan, hogy vannak közöttetek, akik szerették, szeretik őt, s aki tud, azt nagyon kérem, hogy segítsen!

Istennek van hatalma arra, hogy meggyógyítsa őt, s ha sokan kérik, biztosan meg is hallgatja a kérésünket.

Köszönöm, ha gondoltok rá!

---------------------------------------------------------------------

2011-02-12.
Az elmúlt éjszakája jól telt, de a következő napok még lehetnek kritikusak. A betegség még nem állapodott meg, ezért kérlek titeket, hogy továbbra is gondoljatok rá, aki tud az imádkozzon!
Ő egy nagyon jó ember, és jó barát, az nem lehet, hogy egy ilyen borzasztó betegség összeroncsolja!

Beszélni nem tudok vele (most már egy hete kb.), az elmúlt napokban már alig tudta megtartani a telefont, örültünk, ha Lacival tudott beszélni...

--------------------------------------------------------------------------

2011-02-13
Mivel Marcsival nem tudok beszélni, ezért Laci minden nap tájékoztat az állapotáról (tudja, hogy mennyire izgulok érte). Délelőtt csak egy rövid bejelentkezés volt, hogy Marcsi éjszakája jól telt, nem voltak túl nagy fájdalmai.
A délutáni látogatás után (amikor be is engedték őket, pedig látogatási tilalom van, főleg mert az intenzíven van Marcsi) felhívott Laci, és már a hangján hallottam az örömöt, és már előre örültem, pedig még nem is tudtam semmit, csak azt, hogy ő örül. 
Elmondta, hogy Marcsinak jobb volt a kedve, és az is lehet, hogy meglassult az állapotrosszabodás folyamata (ezt mi gondoltuk így), igaz orvossal nem találkoztak, azt majd holnap, de már jobban tudott beszélni, mint tegnap, s amikor eljöttek, akkor integetett Laci után (már ez is haladás), de a kezét még mindig nem igazán tudja használni.
Tegnap és ma egy másféle kezelést (talán szteroidos?) kapott, mert a plazmaferezises kezelésektől nagyon legyengült, és egy kicsit fel akarják erősíteni.

Jelenleg ennyit tudok. Aki imádkozott érte, az még tegye mindig, mert még nem biztos, hogy vége van a rossz napoknak, de azt hiszem, hogy már bőven adhatunk hálát is Istennek ezekért a hírekért!

Köszönöm, hogy vele vagytok gondolatban!

 
2011-02-15
Tegnap volt plazmaferezises kezelése (amikor a vért tisztítják), utána megint rosszabbul volt, de amikor Laci bement hozzá, vagyis míg benn volt nála, közben jobban lett.
Mára újból nincsen túl jól, nagyon változékony a kedélyállapota... - az jutott eszembe, hogy nem akarja könnyen megadni magát ez a betegség. :(
Én viszont (és gondolom azok sem, akik szeretik és tisztelik őt) a hitemet nem adom abban, hogy meg fog gyógyulni!
Ma is sokat gondolok rá, és imádkozom, hogy stabilizálódjon teljesen az állapota!
(önző vagyok, de szeretném vissza az egészséges, kedves, sürgő-forgó, rám is figyelő barátomat!)

2011-02-17
Ma már jobban volt. Már fel is ülhetett. Egyre jobban tudja használni a kezét, ami nagy öröm, mert ezek szerint a betegség megállt! :)
Holnap még lesz egy plazmaferezises kezelés.
Remélem, reméljük, hogy azt is jól átvészeli. Ha igen, elengedik az intenzív osztályról.

Várom már!

Ezt a napot még éjfél után kezdtem.
Nemrégen beszéltem Marcsival (néha írtam neki sms-t, és most is drukkoltam, hogy legyen nála a telefon -mert néha elvették tőle- és legyen elég ügyes a keze, hogy el tudja olvasni... - és felhívott!!!).
Kezelés után volt épp, mondta, hogy most eléggé fájt. Remélem ezzel vége az intenzíves korszaknak, és hogy jól tűri majd a kezelés utóhatásait is, mert azok is meg szokták viselni.
Elmeséltem neki, hogy nagyon sokan gondoltak rá, s hogy még ide a fullra is beírtam, és biztosan nagyon sokan imádkoztak is érte. Azt mondta, hogy érezte, hogy sokan vele vannak, s hogy ő volt "a legboldogabb beteg" (ez szó szerinti idézet volt), mert érezte a felé áramló szeretetet.

Remélem, hogy Isten a továbbiakban is vele lesz, s ha még lesznek nehéz napok, azokon is átsegíti.

Köszönöm mindenkinek, aki Marcsira szánt és szán időnként néhány percet, pillanatot, mert lám nincs hiába egyetlen jó gondolat sem!

2011-02-20 
Pénteken még úgy volt, hogy Marcsi hétvégén talán kijöhet az intenzívről, de végül meggyőzték az orvosok, hogy kell még a több odafigyelés, amit azért az intenzív osztályon biztosabban megkap, mint ott, ahol sokkal kevesebb a nővér.
Nemrégen beszéltem vele egy pár szót, jókedvű volt a hangja, épp az ebédjét melengette a nővérke. Mondhatjuk azt, hogy már önállóan (szinte) iszik és eszik, bár a keze még elég gyenge. Viszont ez már nagy haladás.
Pénteken többszörös segítséggel a lábára állították, de mindvégig fogták őt, mert még nem tudná megtartani a lába - de majd fogja...! :)

Nem győzöm köszönni a sok imát, és rágondolást!
(...s a hitet is köszönöm Istennek, ami erre képes!)

 
2011-02-25
Mivel többen is jeleztétek (nemcsak itt :)), hogy szeretnétek tudni, hol tart Marcsi a felépüléssel, gondoltam mégis írok ide, aztán majd ha végleg hazakerült, akkor hagyom abba. Addig néhány naponként (vagy hetenként) jelentkezem. Remélem jó lesz így!

Ezen a héten már nem az intenzíven kezelték, de egyre javult (ha lassan is). Próbálták felkészíteni a következő lépcsőre, ami egy rehabilitációs kórházi gyógykezelés. Jövő hétfőn oda viszi majd a családja.
Azért nem a kórház, és mentő, mert most éppen otthon van!!! :)
Nagyon kérte az orvost, hogy egy kis kórházi szünetet engedélyezzen a számára, s az megengedte. Így a lelke is felüdül egy kicsit otthon - Laci meg igyekszik nagyon vigyázni rá.
A lakásban járókerettel, vagy épp Laciba kapaszkodva közlekedik.

Most itt tartunk (azaz tart).
Jövő héten majd jelentkezem.
(hehe! Mint egy tudósító. ;-)
Mostanára a blog, de az én hangulatom is megváltozott, és ez olyan jó!!! :)) )