Sziasztok!
Volt akiknek megígértem, hogy írok még Marcsiról, de mostanában olyan összegubancolódott napokat élek - nem mindig sikerül kibogoznom - kicsit lassabban ér ide az írás, mint ahogy előszörre gondoltam (márpedig az ígéreteimet mindig igyekeztem betartani - sajnos most csak így sikerült).

No, de nem magamról, hanem a barátnőmről akartam írni!

A múlt hét végét orvosi engedéllyel otthon töltötte. Kettős segítségű felügyelettel jutott fel az első emeleti lakásukba (aztán hétfőn ugyanígy le), és végre volt egy teljesen nyugodt éjszakájuk.
Marcsinak, hogy végre a saját ágyában a párja mellett alhatott el, Lacinak meg azért, mert végre megnyugodhatott, és otthon gondoskodhatott Marcsiról.
Ma beszéltem egy pár szót - már az újabb kórházban lévő, ahol az utókezelésnek kellene történnie - Marcsival, de nem túl jókedvű a kórház miatt.
A gyógytornásszal csak nagyon ritkán találkozik, pedig másféle kezelést meg nem is kap. Én is mérgelődtem vele együtt.
Remélem változik majd a helyzet!

 
2011-03-04
Már kedden délután változott a helyzet.
Jött a gyógytornász, majd Marcsi ment hol ilyen, hol olyan gyógyító tornákra. Mondhatni, beindult a nagyüzem sportolás terén. Volt amikor az izomláz még az egyébként szinte állandó fájdalmon is túlnőtt.
...de ő hajt, és igyekszik, hogy minél hamarabb felgyógyuljon.
A kezét is erősítik. Kisebb-nagyobb bogyókat kell szétválogatni. Mondtam is neki, hogy Hamupipőkét játszik (lehet, hogy a mesebeli hősnőnek is csak a kézügyességét szerették volna megerősíteni a "drága" nővérkéi :P).

Ma este beszéltem vele. Már otthon volt, mivel hétvégére most is elengedték - legalább kipiheni magát. Már szinte egyedül ment fel a lépcsőn (de azét a fia vigyázott rá).
Örömmel beszélt arról, hogy egy fekvő! torna után - igaz, egyik kezével kapaszkodott - lehajolt és felvette a földön maradt pulóverét és a szemüvegét. Ez azért elég nagy eredmény!

Sajnos kicsit türelmetlen. Szeretne minél gyorsabban teljesen felépülni... - pedig már rengeteget fejlődött.
Folyton hálálkodom Istennek, hogy egyre jobban van!

2011-03-14
Tegnap beszéltem Marcsival telefonon.
Nagy iramban gyógyul. Hét közben a kórházban, hétvégén pedig otthon. Már sokat sétál (mármint ahhoz képest, hogy három héttel ezelőtt az is eredmény volt, amikor az ágyban fel tudott ülni).
Persze nem fájdalom nélküli a gyógyulása, hisz a szervezete most építi vissza az elpusztult sejteket (ha jól tudom, akkor az idegszálakat védő burkot, vagy hüvelyt). De erős és nagyon meg akar gyógyulni - meg is fog!
Milyen jó, hogy most ilyen hosszú a hétvége, így legalább jobban kipróbálhatja magát, mert már nagyon szeretne otthon lenni - Laci is nagyon várja ezt az időt! :)

Köszönöm, hogy gondoltatok rá, s hogy elolvastátok az én tudósításaimat! ;-)

Remélem már csak gyógyulni fog, így (ez ügyben) már nem naplózok itt nektek.
Sziasztok!