Veva blogja késztetett a tovább gondolásra, mikor megkaptam az alábbi levelet.

Ezt a verset emailen kaptam, a szerző állítólag egy ismeretlen fiatal lány, aki nagyon beteg.
Aki világgá küldte a sorokat, ha igazán jót szeretett volna okozni, nem hallgatja el a szerző nevét, hiszen így mit is jelenthet az alkotónak.

Mivel nem értek egyet a spam levelekkel, és nem hinném, hogy a sorozatban egymásnak küldött levelek bármit is jelenthetnek az alkotónak,  én nem küldöm tovább senkinek. Azt sem tudom, ki fordította magyarra, talán ha ismernénk az eredetit nem is így szólna, hiszen nevét Ő sem vállalta.

Viszont, mivel a vers gondolatisága, modanivalója nagyon megérintett, úgy gondoltam, itt megosztom veletek.

Ismeretlen szerző: Lassú tánc...

Néztél valaha gyermekeket a játszótéren?
Vagy hallgattad már az eső zaját,
mikor lehull a földre?
Vagy követted-e egy lepke
szabálytalan röptét?
Vagy figyelted-e, a nap
hogyan oldódik fel az éjszakában?

Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.

Napjaidon átrohansz?
Amikor kimondod: "Hogy vagy?"
meghallgatod-e a választ?
Amikor a napnak vége van
végig heversz-e ágyadon,
hogy a fejedben átfutó
ezernyi gondolatnak helyet adj?

Jobban tennéd ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.

Mondtad-e valaha a fiadnak
"majd holnap..."
anélkül, hogy siettedben
észrevetted volna bánatát?
Vesztettél már el jó barátot
visszavonhatatlanul,
csak azért, mert nem volt rá időd,
hogy felhívd, és annyit mondj "szia"?

Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.

Ha ennyire rohansz,
hogy elérj valahová,
elveszíted az utazás örömét.
Ha egész napodat lihegve
rohanod át, a kapott ajándékod
olyan, mintha sosem nyitnád ki...
mert az út porába dobtad.

Az élet nem versenyfutás.
Fogd kezedbe inkább lassan,
és hallgasd muzskáját.

(Prof. Alessandro Cicognani figyelmébe)