I'll be back - mondta egykor Arnold barátunk a filmvásznon.
Mondom most én is, mert olyan jópofa szöveg (és mert elkezdtem foglalkozni az angol nyelvvel).

A bevezető kitérő után jöhet a Lényeg.

Visszatértem - mert hiányoztatok.

Régen már voltam itt, megszerettelek titeket, a műveiteket és kicsit beilleszkedtem. Barátok meg ilyenek, ahogy az lenni szokott. Azután telt-múlt az idő, eljött a nyár, a tél, a tavasz és egyre jobb volt nekem. Fullextra, olvasás, ahogy lennie kell. Aztán eljött egy újabb tél. Karácsonyi időszak, nulla szabadidő. A valóság eloszlatta az álmok ködét. Egy percre nem ültem a számítógép elé az év utolsó szakaszában.

De boldog voltam. A világon mindennél jobban szeretek könyvesboltban dolgozni.

Azután eljött az új év. Új ember lettem. De a számítógéphez nem ültem vissza annyira hamar. Amikor mégis, csak dolgoztam. A hobbimnak köszönhetően egyre több munkám lett a gépen - ez sok időmet lekötötte, úgy, hogy közben nem volt lehetőségem a felhőtlen szörfözésre.

Na meg a hétköznapok! A gutenberg galaxis is messzire keveredett tőlem így év elején. Nehezen kerültek a kezembe a könyvek. De van hobbim, van munkám, viszont régen nem voltam a Fullon (2-1).

Hallani pletykákat, hogy végleg eltűntem meg ilyenek. Vannak, akik azt híresztelik már nem térek vissza, nem vagyok hűséges, találtam magamnak egy jobb helyet.

Itt is üzenem nekik, hogy a Fullnál nincs jobb hely. És hogy csak nyaraltam. És visszatértem.

Hiányoztatok! De megjöttem. Bocsánat a hiányzásért...

...ugye még szabad itt a helyem?