Olvastam Bogika blogjat  , " a kutya" -t..Mikor gyerek voltam, nekem is volt salyat egyszmelyes kutyam, Pufi nevre hallgatott.Videken, tanyan laktunk, a Pufinak is megvolt a szabad mozgasa es vele egyutt, nekem is. Mivel onnan elkoltoztunk, Pufit nem vihettem magammal!... Szornyu lelki kataklizmam volt!... soha tobbe, nem akartam kutyat!

Joval kesobb, Balatonfureden volt egy, fonnt a magas szollohegyen egy telkunk. Pestrol guzultunk le vonattal a nyari hetvegeken, az allomastol jo hegyitura volt megkozeliteni   Egy un. melyuton kellet kapaszkodni, szollostelkek kozott. Az ut kozepe tajan egy kis korcs - daxli-farkaskuty elokelo kevereke sompolygott elenk, egy darab valamit vetettunk oda neki, Pilanatok alatt eltuntette es attol kezdve, mint az egi adakozas varatlan megtestesitojet kovetett minket, vinnyogott mikor vasarnap vonatra szaltunk, hazafele.

Egyik "szezonnyitasunk" elso utjan a bloki elenkvagodott ismet, nagyon furcsan nem engedett tovabbmenni, folyton elenk kerult es csak bamult, aztan mikor latta, hogy allva maradunk, visszrohant a surube 'es a szajaban egy vadonatujj kolyket cipelte elenk, aztan egy masikat, hasonlokeppen! Felvettuk a nagyon edes, kis nyuszito joszagokat, felvituk oket magunkkal, a mama  - termesztesen - jott velunk. Felerve kis tejet adtunk a kolykoknek, a mama boldogan nezte, hogyan lefetyelik a tejet!

Nem tudom, van e a kutyanak lelke? Ha van, az a mama szemebol - ranksugarzott!