Az önkormányzatok a közelmúltban készítették, fogadták el az idei költségvetésüket. A többség számára eddig sem volt kétséges, hogy a 2011. év sem lesz királyi út a számukra. Tulajdonképpen ezt rögzítették költségvetési rendeleteikben.

            Az már nem újság, hogy a legtöbb önkormányzat eladósodott. Itt is vannak fokozatok, amikor már nincs tovább, amikor már az adósságot sem lehet növelni. A minap hallottam, hogy egy ilyen helyzetben az egyik önkormányzat sajátos, nagyon egyedi megoldáshoz folyamodott.

            A polgármester összehívta a helyben dolgozó közalkalmazottakat, köztisztviselőket és két lehetőséget vázolt fel az önkormányzat működőképességének, finanszírozásának fenntartása érdekében. Vagy tömeges elbocsátásokra kényszerül a város, vagy a közszolgák önként lemondanak a bérük x százalékáról, azt mintegy felajánlják az önkormányzatnak meghatározott ideig. Az érintettek valamennyien az utóbbit választották.

            A részleteket nem ismerem. A történet mégis azt példázza, hogy ezek az emberek szolidárisak voltak egymás és az önkormányzat, a település iránt.

            Ezek az emberek tisztában voltak vele, hogy aki közülük most munkanélküli lesz, az valószínűleg évek múlva is az lesz a településükön.

            A példa biztosan nem lesz, nem lehet ragadós. A megoldás nem is ez kellene, hogy legyen.

            Ezek az emberek szolidaritásból, emberségből példát mutattak. Számunkra még az is üzenet, hogy a vidék, az önkormányzatok élnek és élni akarnak.