Bevallom, nem minden esetben jelentkezem be Full-ra, de kötelező jelleggel szinte minden nap látogatom.(Időnként napjában többször is.)
Kicsit pironkodok, hogy ezek a látogatások nem kizárólag a Full tagságának csodás közösségére, valamint az irodalom iránti lelkesedésemre alapozódnak, de 10 éves, Szandra című kisunokám szigorú terrorjára is.
A kis terrorista alig múlt 7 éves, mikor részt akart venni az én internetes „megszállottságomban”.
Mikor a Full-ra irányítottam őt, a suliban nagy sikert ért el Eroicánk verseivel. Noná, hogy ő is költő akart lenni, sorban alkotta „verseit” békákról, sünikről, sőt korát meghazudtolva még a rendőr bácsikról is írt. (Ez most aktuális politikai téma lehetne, de sajnos a számítógépe korszerűsítésénél, bővítésénél eltűnt...)
7 évesen Szandrám megnyerte a megyei „Bendegúz” vetélkedőt, ahol az ált. iskolai első, és második osztályos tanulói vettek részt. Bejutott az országos döntőre, de sajnos nem tudott részt venni azon, egy súlyos tüszős mandula gyulladás miatt.
Most újraindult 3. osztályosként a 3.-ik és 4.-ik évfolyam közös versenyén. Nagymamai szívem dagad a büszkeségtől, úgy ért első helyezést, és jutott országos döntőbe, hogy feladatlapjait elsőnek adta be.
És most jöttök Ti, Fullosok!!!
Szememfénye arra kérdésre, hol készült a versenyre, mosolyogva válaszolta: „Nagyival az interneten a Fullextra oldalán játszunk sokat... Sokszor még Nagyika számára is nehezek a feladványok, és néha órákig, napokig próbáljuk megfejteni.
Nagyival kettesben is sokszor játszuk a Fullextrán levő játékokat, de ez nem ér, mert Nagyikám mindig könnyű feladatokat ad!”
(Bocsi, hogy önmagam, mint nagyit nagy betűvel írom, de ez Szandra írásbeli nyilakozatának kivonata.)
Mint az is, hogy a tanítónénije nem ismeri a Fullextrát, és Péter Erika gyerekzeteit sem...
Nem kárhoztatom ezért a tanítónénit, főleg mert tudom róla, hogy csodás pedagógus.
Mégis, valahol bízom benne, hogy a jövő generációja a klasszikus magyar költészet mellett a 21. század költőit is olvassák, szeretik, és értékelik majd.
És... Büszke vagyok kisunokámra, aki „netfüggőként” fittyent hány dajcstomi, EP képviselő már-már minden fórumon elhangzó trágárságaira, ám büszke arra, hogy Péter Erika barátnője, és talán a követője lehet!
Kedves Fullos barátaim, társaim!
Az én időm már lassan lejár. De itt vannak gyermekeink, unokáink! Nem kizárólag politikai meggyőződéseket kellene rájuk hagynunk, hiszen ez folyamatosan változó. Ám a magyar nyelv csodálatos kincsünk, amit senkinek, semminek nem szabadna elbitorólnia! Nyelveztünk sajátossága, hogy hazugságok, mellébeszélések között mindig kilóg a lóláb...
10 éves Szandrám ezt úgy értékeli: „ a bácsi sem tudja, miről beszél”...

Fullosok, nem akarok én semmi nemű politikai párharcot, sőt, ezen a portálon politikát sem!
Pusztán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hajdani költőink, íróink, irodalmáraink utolérhetelen verseket írtak a természetről, szerelemről, érzésekről, és hazafiságról. Legnagyobb költőink a magyarságról, nemzeti eszméinkről, hitvallásunkról, dicső múltunkról.
Kérdezem, miért nincsenek most ilyen jellegű versek?
Nincsennek problémák? Vagy nem merjük, tudjuk rímbe foglalni azokat?

10 éves kis Szandrámmal kezdtem írásom, akinek nevében köszönöm a magyar nyelv szeretetét, játékosságának ismeretét... Köszönöm, Fullosok!

És Petőfivel fejezném be írásom:

"Előre hát, mind aki költő,
A néppel tűzön, vízen át..."