| Időnként azért hasznos tagja is vagyok a társadalomnak, de leginkább állást keresek. Biztos nem járok egyedül ebben a cipőben. Pedig még végzettségeim is vannak. Ennek ellenére nehezen tudok még önéletrajzot is átadni a munkáltatónak, mert úgy fél tőle, mint a pestistől. Az álláskereső kis könyvembe pedig már egyenesen undorral hárítja el a bejegyzést, hiába kérem. Sok eszköz, amit úgymond a rólunk gondoskodni kívánó magyar állam hozott létre, nem létezik a munkáltató számára. Nem akarnak együttműködni benne az álláskeresővel, holott erre törvény kötelezi. Ha alkalmam van eljutni az állásinterjúig, azaz személyes találkozás jön létre munkavállaló és munkáltató között, akkor sem lehetek benne biztos, tisztában van vele a munkáltató, mit is tartalmaz egy önéletrajz. Távozáskor idegesen kapja fel a fejét, és kérdezi mintegy könyörögve, hogy:"ugye rajta van az elérhetőség?". A próbamunkáról már nem is beszélek, ami ugye azt jelenti, ingyen dolgozol, és a munkáltató majd nagy kegyesen eldönti, megfelelsz-e az elvárásainak, és ha igen, akkor értesít téged, jöhetsz dolgozni, immár pénzért. De erre nem sok esélyed van, ha még próba munkára sem vagy hajlandó, pedig abban van a lényeg. Viszont az még nem garancia semmire, ha vállalod az ingyen próba munkát. A hét napjaira behív hét különböző embert, és ingyen dolgoztatja őket, majd egyiket sem értesíti, rá esett a választás. Így egy országot fel lehet építeni, adómentesen. Szóval, része vagyok a gépezetnek, csak mint áldozat, és nem mint nagytőkés, aki büntetlenül teheti, ingyen dolgoztat. Ez olyan, mint ha én is így akarnék elhelyezkedni, azaz, bejelentem a leendő munkáltatómnak, hogy majd ha gondolom, benézek a hét egyik napján, és érdemi munkára fogom magam, ha úgy akarom, és közben vagy majd napok múlva jelentkezem nála, ha eldöntöttem, tetszik-e nekem az ott elvégzendő tevékenység, vagy elegánsan lelépek, de előtte közlöm, nem felel meg az elvárásaimnak a munkahely, de azért elvárom, fizessen meg, ne töltsem hiába az időmet.
Az állások többsége meg van ugyan hirdetve, de már előre felvesznek ismerőst. Magyarul, fölösleges köröket futok. Bekéri neten keresztül az önéletrajzot, az erkölcsit, és a végzettségeket igazoló dokumentumok másolatát, de csak ezután kezdi meg a válogatást. Vagyis, a pályázók többségének még esélye sincs arra, szemközt találkozzon azzal a csekély értelmű egyénnel, aki elvár a pályázóktól minden információt a lehetséges elhelyezkedéshez, de ez igazából még esélynek sem számít. Írok neki, hogy méltánytalannak tartom az efféle eljárást, de még csak válaszra sem méltat. Nincs alkalmi munkavállalói könyv, pedig az legalább valamiféle tartást kölcsönzött a munkáltatónak, bár fenyegetőzni, könyörögni kellett, ragassza már bele a bélyegeket. Ha van munkám, az valóban csak állást jelent, mert állsz, azaz nem jutsz előbbre, mert a béred semmire sem elég. Kevés megélhetésre, és sok az éhen halásra. Azt mondják, a kard szava akkor jön el, ha az igazság elveszett. Még viccnek is rossz, ami van, de nem kellene legyen ahelyett, aminek lennie kellene! És most csak az álláskeresésről beszélek. |
|
|
|
|
