Nézem az iskolás gyerkőcöket és felidéződik bennem, amikor én voltam iskolás. Egészen pontosan felsőtagozatos.Az alsóbb osztályokban még nem volt gond, a családias, kedves tanítőnénikkel teleszórt iskola padjában könnyű volt kitűnőnek lenni és jól érezni magam.
Aztán jött a felső tagozat egy másik iskolában. Ahol már klikkesedés folyt, ahol már csak akkor lehettél a csapat ragja,ha követted az akkori trendet- legyen szó bármiről.

Volt egy barátnőm, akivel együtt jártunk alsóban, de az új iskolában már más-más osztályba kerültünk.
Ő mindig a menőkhöz, az osztály "krémjéhez" tartozott, míg én  közösségi kívülálló voltam. 

Egyik délután, amikor együtt lógtunk a szomszédunk dzsungellé nőtt, elhanyagolt kertjében, felajánlotta, hogy ad néhány tippet, hogyan legyek én is "menő".
A nagy diófa alatt a farönkök alkotta ülőalkalmatosságokat szemeltem ki és ugráltam körbe rajtuk egyikről a másikra. Közben barátnőm okított. Én pedig buzgón figyeltem.

"Legyen divatos ruhád". Ühüm.  
"Ne hordd mindig két copfban a hajad." Ühüm.
"Legyen kedvenc együttesed, vagy rajongj valami színész után, gyűjtsél és cserélj a többiekkel posztereket."

Majd amikor már az ötödik számomra teljesen érdektelen hobbielfoglaltság következett volna, elfogott a dac, megálltam az épp aktuális rönk tetején, széttártam a kezem és barátnőmre pillantottam.
- De Picur! Engem ez mind nem érdekel... - és folytattam a keringést, mint molylepkék a lámpa körül.

Hát így nem lettem én sose "menő" az általános iskolában.

Utószó: 
Divatos, menő ruhákat majdnem akkor hordtam először, amikor meg tudtam venni őket. Hárman voltunk testvérek - nem tellett márkás farmerre és nem is akartam.

Rajongója sosem voltam egy színésznek vagy zenekarnak sem. Szerelmes sem voltam soha beléjük. Valahogy ez is kimaradt.

És mi lett a két copffal? A mai napig előfordul, hogy gondolok egyet, és két copfba fonom a hajam. Egyszer, amint a kertben dolgoztam, szókimondó párom megjegyezte.
- Érdekes frizurát csináltál - röhintette el magát.
- Tudom. Haverom szerint olyan vagyok vele, mint egy holland tehenészlányka.
- Én arra gondoltam hogy inkább olyan...
- ... pornós? - segítettem ki a másik alternatívával ami hajviseletemmel kapcsolatosan még szóba került.
- Hát ööö... igen.
- Akkor jó - vidultam fel és egyeltem tovább a répákat.