Párbeszéd
Simogass meg!
A fülecskédet? A nyakacskádat?
A hátam közepét, mert nem érem el! Te vagy a meghosszabbított kezem!
Szóval én is te vagyok?
Igen, mi egyek vagyunk!
S szeretjük egymást?
Természetesen!
Akkor a szeretetünk is egy?
Emlékszel amikor megfeleződtünk?
Az már olyan régen volt! A szeretetet is megfeleztük?
Nem, azt hagytuk szabadon áramlani, elengedtük. Köztünk marad míg át nem alakul gyűlöletté!
S a gyűlölet szeretetté?
Igen, idővel.
Mi is van az idővel?
Örök
Akkor nem szabad mindennek egyesülnie!
Igen, ezért csaljuk meg egymást! Nézd a virágok is, állatok is folyton megcsalják egymást! Ha nem így lenne, ismét eggyé válnánk!
Nem akarsz egyedül lenni? Benned a mindenséggel?
Én soha nem maradok egyedül, a világmindenség egyszer megsemmisül!
Hogyan?
Tudod van teremtőerő.
Az jó, vagy rossz?
Lehet jó, és rossz is. Csak a világvégén derül ki. Jelenleg rossz hogy ne tudjon senki hozzáférni!
Te hozzá tudsz férni?
Nem.
S az idővel mi lesz?
Végtelen. Ha a jó és a rossz kiegyenlítődik örök nyugalomra tér az idő is!
Mi jók voltunk ugye, mikor még egyek voltunk?
Igen.
S mi van a rosszal?
Ő is úgy volt mint mi. Csak ő nem tudja megfelezni magát. Áramlik mindenfelé, ahová beengedik! Mi is beengedtük egy kicsit.
S ő bennünk marad örökké?
Nem, de amit beengedtünk az bármikor visszajöhet, ez a hatalma!
Szóval önmagammal beszélgetek. Te én vagy! Belőlem születtél. Csak látomás, halucináció! Magamat látom benned! Mint mindenben ami létezik. Én csináltam magamnak az életet! Beprogramoztam mindent , semmi sem véletlen. Nincs ennél jobb élet, nincs más élet, élet csak egy van. Az enyém! Te csak annyi vagy, míg velem vagy. A többi üresség semmi benned! Mint minden tárgy, növény, állat csak addig létezik, míg látom őket. Némelyiknek csak néhány pillanat az élete! Nagyon picike a világ! S egyre kisebb lesz! Egyszer te is el fogsz tűnni az életemből! Akkor magam maradok.
És a rossz, a teremtőerő?
Nem létezik rossz, csak jó van. Teremtőerő pedig már nincsen.
Te hazudozol!
Igen! Folyton hazudok!
A halál?
Csak kisebb leszek tőle, s mindig jön majd új halál! Az én életemet a halál nem törli el véglegesen, őt is én csináltam! Sohasem szűnök meg létezni, nincs ki megszüntetne! De mindig feleződöm! Mint emlékszel veled is! Aztán majd megszünik a halál! Megszünik a feleződés. Eltünik a halucináció! S akkor végleg örökké egyedül maradok!
Megsimogassam a hátad közepét?
Igen!
Tiszta energia! Add a szádat!
Csókolózzunk?
Igen, így is befolyásolhatjuk ezt az erőt!
Ez jó.
Nekem is
Szeretsz?
Szeretlek!
A szeretet energiái áramlanak köztünk?
Igen! Ez is egy lényeges erő!
Mond, most nem hazudsz?
Nem!
Ez is elfogy egyszer?
Elfogy!
szeretnélek újra és újra megcsókolni!
Még nincs akadálya!
Meghalunk?
Nem! Egy ember már legyőzte a halált!
Nem félsz a magánytól?
Nem! Egyedül lenni a legjobb dolog. Jó érzés van csupán, s minden egyben van, kielégítve minden vágyad! A világ keletkezése óta egyedül van valaki. Nem érzékeli az idő múlását, nem vár társat! Pedig lesz társa, mégpedig én!
Hazudtál megint!
Igen! Én nem maradhatok egyedül! Magam nem csinálhatom meg magamat. Mit gondolsz hogy feleződtünk meg? Magunktól nem ment volna, kell hozzá valami, valaki!
A rossz?
Nem rossz az, csak az ellentétes pólus! Energiák! Ő áramlik bennünk, szinte majdnem teljes mértékben belőle állunk! Tapogasd meg a szívedet! Mozog?
Igen! Ez lenne a rossz?
Ez!
2011
/ Kiss László / |
