Emlékszem, hogy az áprilisi talin Anna körbekérdezett mindenkit, hogy kinek fog megjelenni a könyvhétre kötete. Nagy buzgón bólogattam, hogy nekem most sem...

Aztán este azzal az érzéssel jöttem el a taliról, hogy DE! Mi lenne, ha mégis megjelenne az egyik regényem... Máris írtam neki a privi üzenetet, hogy "meggondoltam magam". Aztán kezdtem utánajárni, mit is kell tennem.
Rengeteget levelezgettem, mire végre minden kezdett összeállni a fejemben és a könyvvel kapcsolatban is. Megtaláltam mindenkit, aki csak segíteni tudott.

A borítóötlet úgy jött, hogy van egy nagyon régi barátom, aki valamilyen formában olvasott már tőlem regényt. És egy házibulin néhány pohár alkohol elfogyasztása után viccesen megjegyezte: Az első könyved borítóját majd én tervezem...
Akkor megígértem neki, hogy alkalmat adok rá. Szóval őt is elő kellett keresnem az emlékeimből, hogy beváltsuk egymásnak az ígéreteinket és ráállítottam a munkára.
Közben a nagy feladat a pénz előteremtése volt. Áldozatot kellett hoznom: a mosógép árát átcsoportosítottam könyvgyártásra, és megfogadtam, hogy inkább kézzel mosok, de meglesz a pénz... Hát mosógépem majd lesz a jövő hónapban. Szerintem nagyon jó kompromisszumot kötöttem.

Már szinte "nyeregben éreztem magam", hogy akkor tuti meglesz a könyvhétre, amikor kerek öt napra "száműztek" egy vidéki, 1300 fős rendezvényre, ahol nem tudtam netezni. Ez május közepe, 21-én jöttem vissza. NA akkor gondoltam arra, hogy most már tuti, hogy nem leszünk kész a nyomdai leadási határidőig.

Aznap, amikor a táborozók indultak Letenyére, az én anyagom is végre a nyomdában kötött ki... Aznap délután küldtem át a kész borítót. Vagyis egy héttel ezelőtt.

Ma pedig, miközben egy rendezvényen munkába álltam, fizikailag ott voltam ugyan, de a futárt vártam.
A kollégák szeme láttára átvettem a csomagot, feltéptem a tetejét, és kivettem az első könyvet. A párom végigasszisztálta az izgalmamat, rá nagyobb feladat várt: a 10-20 kilós csomagot kiszállította a 115-ös pavilonhoz. Előtte még orvosnál ücsörgött és közben állítólag elolvasott néhány oldalt...

Úgy tudom, rendben megérkezett, vasárnap a saját szememmel fogom a standon látni. 

Ezzel a hosszadalmas beszámolóval pedig tulajdonképpen csak meg akartam köszönni mindazoknak, akik sokat dolgoztak a könyvemen, hogy ma kézbe vehessem.
Elsősorban Annának, aki akkor is biztatott, amikor én már azt gondoltam, nem lesz kész. Amikor már lemondtam arról, hogy a könyvem kinn lesz a standon. Valamint elintézte, hogy a nyomdába küldéstől számítva egy héten belül leszállítsák a készterméket. És minden erejével engem sürgetett, hogy nem érünk rá üldögélni, mikor küldöm már...
Winner Lacinak, aki nagyon jó ötletekkel és praktikákkal gazdagította a könyvet, hogy tetszetős legyen. És végső formájába öntötte.
Lacobának, aki a kedves soraival meghatott, mert az ajánlót írta, és jó néhányszor átnézte a könyvet: a lektorálás az ő keze nyomát dícséri.
Naiva Zsuzsinak és Géza barátjának, akik a borító véglegesítésében sokat segítettek.
És hát, bár utolsóként írom, de nagyon köszönöm Bencének a borítótervet, mert ő aztán tudta, hogy mire gondoltam, amikor a diszkógömböt kitaláltam.

És természetesen köszönöm a páromnak, Csabinak, aki minden percét és mozzanatát ismerte a munkáknak, türelmesen végighallgatta, amikor áradozok, hogy mennyire jól halad minden. És végül, mert ő volt az, aki célba futott vele...

Nagyon boldog vagyok, hogy Ti mind, akiket felsoroltam, vagytok, és számíthatok Rátok!