Huncut garas
Huncut garas szökik tőlem, s begurul az árokba
Szellős zsebem menedéke nem is jó már számodra?
Ha értelmét csak kicsit látnám, keresnélek téged,
A szellős zsebem menedék? Már nem zenghet több ódát érted!
Simítom a fűszálakat, az apró kövek sértenek,
Rejteget az időjárás, a sártengerben féltenek!
Nem adnak a tudtomra, elgörgetnek, elvesznek,
Ha meglátnál a mélyről, - bizony - nem hinnék a szemednek!
Huncut garas mutasd magad! Bújj elő, mert érted élek!
Szellős lett a zsebem tőled, lyukat varrtak rá az évek!
Térül, fordul, elrejt, megsért, és még variál,
Ne csodálkozz garasom, hogy nincs semmi, mi motivál!
Huncut vasam szökik tőlem. Csak gurul, gurul be az árokba,
Szellős zsebem nem menedék, jobb kell a te számodra!
Nem látom már értelmét, így nem kereslek téged,
Lyukas zsebem befoltozom, nem zengek több ódát érted…
2011.06.20. délelőtt |
