| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Búcsú levél Ideje:: 07-02-2011 @ 10:06 am |
|
|
|
|
„Barát nem az aki veled nevet, hanem aki ha sírsz letörli a könnyeidet.”
Mégis elindulsz vissza, ahonnan jöttél. Nem tudtunk meggyőzni, hogy ne menj.
A halál elvette tőled aki miatt itt voltál.
Hiába fogjuk a kezed úgy érzed menned kell, már semmi nem tarthat itt.
Újra kell kezdened, újra kell építened, mondod. Próbáljuk elfogadni. Nehéz.
Nagyon nehéz. Megszerettünk, elfogadtunk. Te is érezted magad alatt az egyre
jobban szilárduló talajt. Érezted, hogy magabiztos kezdesz lenni,
érezted, hogy mindig melléd áll valaki. Valaki aki saját magadért szeret,
valaki aki elfogad. Egyre több ember állt melléd és most mégis elindulsz.
Emlékszel? Milyen riadt kis madár voltál amikor először láttalak? Szemben álltál a
kemény, rettegett főnöknővel. Nem csalódtál a hírekben. Akikkel eddig beszéltél
kedvesek voltak, szóltak, vigyázz, a jégkirálynő kegyetlen, munkamániás és
érzelemmentes.És Te mindent megtettél, hogy elfogadjon, felvegyen dolgozni.
A munkaügyi központban mosolyogtak az igyekezeteden. Engem bosszantott.
Nem értettél semmihez, de őszinte voltál. Volt célod és akartál. Ennyi elég volt hozzá.
Mindent megtettél és észre sem vettük már jól tudtunk együtt dolgozni.
Kis város, mindent elmondtak neked rólam.
Együtt éreztél velem, azt hitted megérted a fájdalmamat.
Nem értetted, hogy nem kérek belőle, nem akarom, hogy tudd milyen a
poklok kínja.
Most azt mondod, hogy milyen jó, hogy ebben a pár évben veled voltam.
Tanultál sokat
és nem csak a szakmát.
Megtanultál túlélni. Talpon maradni. Harcolni.
Azt mondtad egy hete, ott a ravatalozóban én voltam aki segített talpon maradni.
Csak nekem hitted el, hogy tudom mit érzel, hogy erőt adott, hogy átölellek.
De most elindulsz, mert menned kell.
Igazad van, én tanítottalak hinni a megérzéseidben, bízni a saját döntésedben.
Aki miatt itt kezdtél új életet már örök álmát alussza, nélküle már nem tudsz itt élni.
Ezen nem segíthetnek a barátok.
Tudod, hogy rám számíthatsz és tudod, hogy nem lehetek melletted az ország másik pontján.
De valahol veled leszek, ott bent, ahol a szeretet lakik.
És én már tudom, hogy lassan nem miattad aggódom. Már magam miatt. Hiányozni fogsz
kicsi lány. Hiányozni fog az öröm csillogása, a tanulás vágya, a szeretet ami
belőled sugárzott.
Tudod egy kicsit Te is megváltoztattál.
Most, hogy elindulsz ilyen messzire elárulom a titkot. A túlélés titkát:
„Nem bűn az, hogy életben maradtál amikor mások meghaltak melletted.
Sőt, nem is érdem. Egyszerűen egy lehetőség, amellyel élned kell”
És hogy a bennem élő jégkirálynőnek is igaza legyen,
ölelj meg még egyszer és töröljük le a könnyet.
Hidd el nekem búcsúzni mosolyogva sokkal könnyebb.
Találd meg a boldogságot!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-02-2011 @ 10:32 am
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 07-02-2011 @ 03:14 pm)
Comment: Ezt nagyon szépen megírtad Valikám ... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 07-05-2011 @ 07:45 am)
Comment: Szépen megírtad... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-05-2011 @ 12:21 pm)
Comment: Sok emlék jutott az eszembe...Mennyi ismeretség izzik fel, és hull porba, egy élet alatt, de minden kis epizód ad valamit, minden kis történet emlékké nemesül... Nagyon szépen búcsúztál. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 07-12-2011 @ 07:43 pm)
Comment: Vali! Tőled még a búcsú is gyönyörűség! Nagyon szépen írsz. Szeretettel olvastalak! Attila! |
|
|
|
|
|
