| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Röhögök Ideje:: 07-22-2011 @ 02:52 am |
|
|
|
|
-Kislányom, meleg bugyit, fúj a szél, esik a hó, egy nap megbánod! - szólt rám anyám hatéves koromban.
-Madárkám, sapka nélkül ebben a hidegben! Majd megbánod! - kiabált utánam nagyanyám.
-Terukám, ne úgy fogd a kapát, úgy jársz mint öreganyád, elferdül a hátad! - rótta nagyapám a tíz éves unokáját.
-Ha ilyen görnyedten ülsz, húsz éves korodban kétrészt fogsz járni! – Szólt rám a tanárnőm.
Bántam is, hiszen létezik olyan valami, amitől egy gyerek megijed? Ja , persze, medvék az ágy alatt meg ilyesmi, de örökké élünk, nem? Csak a nagyon öregek halnak meg, amikor már nincs életkedvük, hol vagyok én még attól, hiszen nem is biztos, hogy felnövök. Igaz, a barátnőm, a Mariska már tizennyolc éves, lám rajta eljárt az idő, talán mégis van valami benne...
Azután egy "igazi" munkahely, méghozzá kocsmában, igaz, néha három napot is kellett dolgozni alvás nélkül, de hát ki veszi azt észre? Én nem. Anyám végre lefektetett utána, alig vártam hogy elaludjon, máris kiszöktem az ablakon, a barátok, barátnők vártak, nagy muri volt.
Utána férjhez menés, terhesség, költözés két országba, két világrészre. Micsoda kaland! Egy reggel arra ébredtem, nagy sírás van, ja, persze, a lányom, alig két hetes, szegényke biztos éhes. Persze több pénz kellett, ami munkát jelent. Férjem nappal dolgozott, én késő délutántól hajnalig. Hat kiló méter oda, hat vissza hajnalban, gyalog. Sírásra értem haza, de szegény férjemnek még nehezebb volt a munkája, kellett a pihenés. Dajkáltam, járkáltam vele le-föl a szobában hogy csendben legyen. Természetesen egész nap ébren volt, de azért néha jutott egy-két óra alvás.
Később dajkát fogadtunk, én is tudjak nappal dolgozni. Este iskola, ki az ördög akar gyárban dolgozni egész életében, nem igaz?
Végre, végre...Igaz, csak házeladó ügynök, de nem gyár. Ó, hát mit számít ha hét napot kell dolgozni, ott a fél éjszaka, meggyőzöm az otthoni munkát is, napközben ellopni egy-két órát a gyerekre...Utána saját üzemet nyitni. Ez volt az álmunk, sajnos senki sem mondta meg előre, hogy ez nem csak hét nap egy héten, de 24 óra is naponta...Nem számít, vehettünk egy szép kis házat, egy cseppnyi kert is volt benne, boldogok voltunk, egy nap, majd egy nap...
Azután férjem elkezdte mondogatni, ha ő itt marad, meg fog halni, ezt az iramot nem bírja tovább. Eladtunk mindent, elmentünk „haza”. Sajnos hamar rájöttünk, ez már nem , az meg sohasem lesz hazánk, visszajöttünk. Férjemnek igaza volt, 47 éves korában meghalt...
Most mi lesz? Lányom egy rettentő rossz házasságba keveredett, ott van a két gyerek. Segítek amit tudok, de nekem se nincs semmim azon kívül ami a hátamon van.
Kezdődtek a bajok. Előbb csak a vérnyomás, utána a szívem, egy „kis” infraktus, semmi baj, majd helyrejössz. Utána a tüdőm. Asszonyom, ha abba hagyja a dohányzást, még helyrejöhet. Abbahagyni? Most már minek? Ezt tíz évvel előbb kellet volna mondani, doktor úr..
A doktor úr csak vállat vont. Nyolc év után újra férjhez mentem. Férjem tisztalelkű, becsületes ember, sajnos el sem tudja képzelni milyen gyermekkor az, amikor már hét éves korában az a gyermek kapát fog meg dohányt fűz...Mégis, egy pár évig boldogok voltunk, semmi orvos, semmi kórház, semmi gyógyszer, azt hittem a világ tetején vagyok és ott is maradok.
Egész életemben egy álmom volt: otthon lenni, szép, tiszta házban, gaztalan kertben, finom befőtteket rakni el télire, unokákkal, gyerekekkel játszani, írni, írni amíg belevakulok. Talán kicserélni a kopott nappalit, kifesteni a dohányfüstös házat, új függönyöket varrni a szakadozó csipkefüggönyök helyett. Még az ablakokat is oly ragyogó tisztára sikálom, hogy a madár is nekimegy zavarodottságában. Mennyi tervem volt, Istenem, mennyi tervem volt! Talán először életemben volt egy kis remény, még csak négy év, még három, még egy...És akkor derült égből villámcsapás. Előbb csak egy helyen törtem el a gerincem, utána öt helyen egyszerre, majd megint kettő. Azután gyomor rák, állítólag a sok fájdalomcsillapítótol. Maraton hétköznapok, maraton hét végek, amikor mindent helyre kellett hozni, a házat, a mosást a kertet! Legtöbbször este hétkor már lerogytam, egy lépést sem tudok többé tenni! Még csak négy hét, és utána soha többé nem kell dolgoznom, csak itthon, csak itthon... És akkor jött még egy műtét.
-Asszonyom, sajnos a műtét nem a legsikeresebb volt, annyira porhanyósak a csontjai, hogy itt már nem lehet segíteni...De ez a fájdalom csillapító segíteni fog, legtöbbször nem is fog érezni fájdalmat. Igen, segített. Valaha egy mély lélegzetet vettem, két kilót híztam...Asszonyom, ha lefogyna, könnyebb lenne a hátának, lábának. Diéta. Minél kevesebbet ettem annál inkább híztam, mint a disznó.
S most végre elérkezett a várva-várt nap. Soha többé nem kell íróasztalhoz ülni, soha többé nem kell munkába menni. És én itt ülök a karosszékben, nézem a koszos szőnyeget, a kopott bútort, a gazos kertet, a mosatlan edényt, a festésért ordító falakat és röhögök, röhögök míg a könnyem kicsordul, mert a világon minden idő az enyém, és nem vagyok képes tíz lépést megtenni egyedül... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-22-2011 @ 02:52 am
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 07-22-2011 @ 07:48 am)
Comment: Drága Teru! Tudod mit? Melléd ülök, és röhögjönk együtt! A szívem, a tüdőm, a gerincem, / talán nem annyira mint neked/az erőm... Hidd el értem , érzem a gondjaid. COPD lV stadium Jól hangzik, nem? Van aki szerint szimulálok, sajnáltatom magam. Nég a neten is ennek a "kihordási "ideje 2-3 év max. Na én már 4 éve viszem, de még fogom is! Az oxigén palack segítő kész, csak cserélni kell időnként.
Te egy nagyon erős nő vagy! Szóval veled vagyok, nevessünk :))) Cserélünk mosolyt? szeretettel ölellek agnes |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-22-2011 @ 04:30 pm)
Comment: Drága Agnes, a COPD IV stadium jól hangzik, nem tudotam hogy otthon is igy ismerik. Nekem még nincs palackom, de majd béke-pipaként használjuk, jó? :-) Gyere ülj mellém, röhögjünk együtt, úgy könnyebb. Ja, és én ismerek COPDs embereket, akik már húsz éve tologatják a palackot és csak akkor teszik le amikor rá akarnak gyújtani:-)))
Ölellek szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Welentze (Ideje: 07-22-2011 @ 05:12 pm)
Comment: Mellétek ülök én is sorstársi jogon. Bár én nem tudok röhögni, s sírás fojtogat. Nem vagyok olyan erős, mint Ti.
Egyszerűen csak értelek és vigyázlak benneteket gondolataimban a távolból. Sok erőt, kitartást kívánok, szeretettel, Krisztina |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-22-2011 @ 06:26 pm)
Comment: Drága Krisztina, majd mi megröhögtetünk, csak gyere, még meg is csiklandozunk ha másképp nem megy:-)))
Ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 07-22-2011 @ 07:43 pm)
Comment: Már lassan 6 éve nem bagózom, de röhögök helyette,...Teruval, és téged sem engedünk Krisztinám sírni,... Az csak arra jó, hogy kevesebbet pisiljunk. Bár egy egy vízhajtó után, mikor törpevízmú az ember, a sírás sem segít....:))). |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kisssp (Ideje: 07-22-2011 @ 09:04 pm)
Comment: Ölellek Terukám! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 07-25-2011 @ 08:14 am)
Comment: Teru, csatlakozom a röhögős csapathoz, mert az én egy vesém, rozzant szívem, magas vérnyomásom, enyhe cukrom, és a plusz kilóim mind röhögésre késztet...na, és nem beszélve arról, hogy nagyon fáj a derekam...pusszantva, röhögve ölellek: gaby:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-25-2011 @ 01:18 pm)
Comment: Drága Teru! Mit is mondhatnék, csatlakozom az előttem szólókhoz? Velem úgy történt, hogy egyszer csak egy reggel felébredtem, és rájöttem, hogy amit tegnap még hittem, időm annyi van, mint a tenger, mára hipp-hopp elillant, emlékek, és megvalósulatlan álmok halmaza lett. Talán akkor van nagy baj, ha már álmodni sem vagyunk képesek... Gyógyulj meg drága Teru, és vigyázz nagyon magadra, élvezd az időt, mely egyre gyorsabban rohan... Tudod, tartozom egy nagy öleléssel, melyet személyesen szeretnék átadni Neked. Addig is szeretettel ölellek így virtuálisan: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-26-2011 @ 12:09 am)
Comment: Kedves Agnes, csak vizhajtót ne emlegess, mert rögtön pisilni kell:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-26-2011 @ 12:10 am)
Comment: Köszönöm, Kissp, nagyon kedves vagy elolvastad zagyva gondolataimat.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-26-2011 @ 12:11 am)
Comment: Drága Gabym, amint látom, lassan kialakul a röhögős klub, talán egyszer jó lenne egy röhögős talit szervezni:-) Sajnálom hogy Te is ide tartozol...
Ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-26-2011 @ 12:14 am)
Comment: Drága Annám, bizony lassan mindannyian ebbe a klubba tartozunk, mert a lelki fájdalom is éppolyan nagy baj, mint a testi sérelmek. Remélem én is hogy egy nap személyesen megölelhetjük egymást, a jövő nyárról még nem mondtam le, de még nem merek semmit trervezni amig egy kis javulást nem látok valahol.
Ölellek szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Si (Ideje: 07-27-2011 @ 01:08 am)
Comment: Teru, kedves! Ahogy olvastalak, úgy potyogtak a könnyeim. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 07-27-2011 @ 01:18 am)
Comment: Ó, drága Klárikám, rajtam nincs miért sirni, ez inkább a sorsunkról szól....Viszont ha igy nézem, akkor talán igen és ezt senki sem tudja jobban mint Te...Szeretettel ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 08-01-2011 @ 12:52 pm)
Comment: Maradj erős, mint eddig. Ha van isten, akkor elég sajátságos humora van. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 08-02-2011 @ 11:57 pm)
Comment: Kedves Piro, bizony elég jó humora van, de Ő tudja mit miért, mikor...Köszi hogy benéztél.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: haaszi (Ideje: 08-13-2011 @ 05:24 pm)
Comment: Kedves Teru, Ágnes, és többiek...
Mi a csuda, sírva vigadunk...? Jó magyarokhoz méltóan...
Jaj, én is ezt tettem, amíg olvastalak Benneteket...
Csatlakozom a klubhoz... más bajokkal, de lehet, hogy engem még vissza is akar majd küldeni dolgozni Viktorka, mert még nem értem el a korhatárt...
Röhögjünk...mi mást tehetünk...? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 08-16-2011 @ 01:58 pm)
Comment: Kedves Teru könnyezve mosolyogtam, miközben olvastam "tömör életregényed". Üdv., Pali |
|
|
|
|
|
