Sziasztok! : )

Ma is gyönyörű napra virradtunk. Élvezzük, ki tudja meddig tart még…

Pár apró dolgom elintéztem és az irányt a munkaügyi központ felé vettem.

Többször láttam már egy pasit a környékünkön, akivel  -amikor még gondoltam jó pár évvel
ezelőtt, hogy majd egy társkeresőben talán megtalálom a párom, váltottunk pár üzit,
fényképes kereső, egy városban lakunk, sőt, egyetlen telefonos beszélgetésünkből kiderült,
hogy látom a lakása ablakát a hatodik emeleti albimból-,

s bár személyes ismeretség nem jött össze, mert utálja a bagós nőket, mindig bennem volt a
kísértés, hogy megszólítsam.

Pár napja a cba –ban utána is szóltam, hogy: - Sándor!
A pénztárnál állt, én pedig távolabb, gondoltam, nem hallja, ezért még próbálkoztam egyszer:
- Sándor!
Többen hátrafordultak közben, én meg lányos zavaromban mondtam a többieknek: - na biztos
nem is Sándor, … mindegy is, majd legközelebb.

Sétálok a gyönyör, őszi, napsütésben egy hosszú, fákkal dúsan övezett utcán, lefelé, hajamat
lágyan borzolja a szél, élveztem minden puha érintését. „Rendesen” mindig feltűzve hordom,
de ma siettemben így vágtáztam ki a lakásból, nehogy lekéssem a dokimmal a délig volt
találkám.

Jól emlékszem a taff-tos frizurákra, amit fiatal koromban, s még érett nőként is többnyire
viseltem annak okán, nehogy véletlenül is 1 szál hajam ne úgy álljon, mintha a fejemre
öntöttek volna egy biliben formázott, feszes hajkoronát. Ha képes volt egy lágy szellő is
belefújni az átrendezni, az idegbetegségig dühös voltam,

de hol vannak már azok az idők? Szerencsére elmúltak… ! : )

Sétálok tovább és ki jön szembe velem? Hát a Sándor!
Na ezt nem hagyhattam ki. Én balga nőszemély, alig egy lépésnyire tőlem ránézek és
kinyitom a szám, de minek:  - Sándor?  
Ő: - nem Sándor vagyok, biztos összetéveszt valakivel.
mondom: nem! biztos hogy nem! legfeljebb nem Sándor vagy.

Nézett is nagyot a közvetlen, tegeződő stíluson, így hát gyorsan és tömören egy szuszra
elmondtam a bevezetőt, valahogy így: - hát tudod?! pár éve … a társkeresőben …
Ő: - háááát … annyi volt …
én: - tudod?! rálátok a toronyházból a lakásodra …
- tudod! az nem tetszett, hogy cigizek … 

Látom ahogy emlékeiben kutat és tisztul ki a tekintete, majd kiböki, hogy: - ja! Emlékszem
már!

Na! a nehezén túl is lettem,
beszélgetésbe kezdtünk, én tegeztem, mert a neten az a szokás, s már ott is így váltottuk az
üzit, kicsit humoros volt, ahogy Ő hol tegezett, hol magázott, én meg mindig közbekérdeztem,
hogy: - most tegeződünk? vagy magázódunk? …

Na ez is tisztázva, aztán megbeszéltük, hogy Ő már leszokott a cigiről, s ezért lépett ki az
életemből – mielőtt belelépett volna, aztán úgy általában beszélgettünk – a netes
társkeresőkről, az ott lévő igazi lehetőségekről, hogy hányszor ment feleslegesen egy-egy
találkára, kb. mik voltak, amiért kapcsolat nem lett belőlük.
Többször megállapítottam közben és hát persze hangot is adtam annak, hogy Ő a saját maga
által szabott korlátok között keresgélve kevés esélyt hagy magának.
Aranyos volt, ahogy ezt belátva megállapította, hogy igen, tudja, és hogy közben az Idő nem
áll meg Felette sem, úgy lehet, egyedül marad öregségére.

Aztán egy huszárvágással mégiscsak kíváncsi lett rám, családi állapotom, gyerekek, meg
ilyenekről kérdezgetett, röviden, egy-egy válaszomra a „szokott” módon reagált: - albérlet?,
de hát így, … de hát úgy … ,

nem időztünk a témán sokat, éreztem, átlépett rajtam, amit nem is bánok persze,

s végül váratlanul olyant mondott, ami a szívembe markolt, s nem tudtam nem leírni a mai
napi élményeimet.
Huszonöt éves házassága azért bomlott fel jó pár éve, mert a nejét magába kebelezte egy
szekta, ahol megtalálta Istent. Azóta boldog (mondja a nő, a „nem-Sándornak”), évek óta él
már a szektában, már papnő. Hogy miért a legboldogabb a szektában? … mert nincs benne
szex, csak Isten!

Hogy miért markolt ez a szívembe? A 6. évvel ezelőtti eltűnésem egyik okaként tudom be,
hogy Kiscsaládunkba is beütött annak idején egy ilyesfajta ménkű.


További szép napot Nektek Fullosok és kedves Olvasók! : )

Szeretettel:
AndréErzsi
izike, zizike



Eger, 2011. szept. 21.


(u.i. Azért magatokban számoljátok ám a füstbe ment „lehetőségeimet”!
Valamikor lehet, hogy egy pontos adat majd jól jön! ……. : ))))))