Az utazással és kirándulással mindig is bajban voltam.... Már általános iskolában elindultam papucsban reggel... Aztán jött, hogy rossz buszra szálltam, lekéstem a vonatot. Meg eltévedtem. Túristatérképpel a kezemben, vezetőként, nagy büszkén mentem elöl és mégsem oda lyukadtam ki, ahova szerettem volna. Volt egy "nem igazán sportsman" egyetemi tanár barátom. Elvittem kirándulni. Ismerős terepen még jó is volt, nem mondom, egy erdő közepi vadászlesben szeretkezni elég extrém helyzet....  De amikor egy ismeretlen terepet ajánlottam és ő belement, még nem tudta, mire vállalkozik. Klastrompusztán szerettünk volna "kilyukadni", de Kesztölc lett belőle. Ő persze rinyált, hogy megesznek a vaddisznók, mindenhol szőlőültetvényel és kerítések voltak, nem lehetett, csak átmászni. Egy telken lyukadtunk ki, egy ház gyümölcsösében. Aztán imádkoztunk, hogy ne legyen kutya. Ő meg csak rinyált, ez is oka volt a kiábrándulásomnak, ha eddig még nem mondtam volna... Szóval találtam a padlásfeljárónál egy létrát, ami pont "leért" az utcára. A háziak nem voltak otthon. Aztán az első házba bekopogtam, hogy hol vagyunk és jár -e busz erre.
Egyszer meg 28 km-t tekertem a 76-os úton a nagymamámig, mert rossz volt a buszjárat. Ő persze nem tudott előre az érkezésemről... Lehet, hogy ezért kérdezték annak idején a haverjaim, hogy nem vagyok -e eredetileg szőke, csak festetem a hajam?
Első mobilomat mikor megvettem, két hónapon belül bevittem a szolgáltató szervizébe, hogy nagyon halk, lehet, hogy valaki kólát öntött bele. Aztán kiderült, hogy csak az oldalsó gombbal lehalkítottam... A haverok persze elkísértek és egy hétig ezen röhögtek.... 

A tegnapi eltévelyedés-sztorim (Életünk, napjaink) is ebbe a sorba illeszkedik.

Van egy Halogén Micike-énem is, meggyőződésem. És néha előtör. Hiába a 3 diploma. Nagyon nő vagyok....