A képernyőn most gnú-özön;
csendben,  míg felöltözöm
krokodiltól nyüzsög az Okavangó,
(a rádóban konga szól, majd tangó)
Engem vár most a  parfékészítés:
a zöldcitrom, a kókusztej, a mangó.

A tejszínt porcukorral keverem;
majd, mikor habbá felverem,
a hűtőm jeges börtönébe zárom.
Kiált a pult felől Miss Limé:
- Kérem, hát hiába várom?!
Az ember itt elhagyatott,
mint egy középkori várrom!
Csitítom:
- Nyugalom, Miss Limé,
megjött már a partner,
a kis Mangó Pürée!
És persze Miss Kókusztej is,
(koprából készült a kis hamis!)
A jénai bálteremben
beindult a vígalom:
a társaságot összeforgatom
(Ó, mily előkelő, ez a Krém!)


A zene vált: most cantaloop,
de fel is forrt már a szirup,
jöhet bele a chili, a vanília,
és persze egy kis rizsecet,
hogy meglegyen a harmónia!
Ó, mily édesen tüzes ez az íz!
(Az Okavangón is szinte forr a víz;
lám egy zebrát megint elkapott a dög…
A kávéfőzöm meg csöpög!)
Abba is hagyom. Kész a parfé,
gyorsan bekanalazom,
s hogy az élvezetben
semmi ne zavarjon:

A Spectrum tévét is kikapcsolom!