| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Terus levele Matyinak Ideje:: 11-01-2011 @ 03:14 pm |
|
|
|
|
Terus levele Matyi bátyámnak,
Azaz Terus Afrikában!
Szeretetett Matyi Bátyám!
Már biztosan aggódtál miattam, tudom, nagyon régen írtam, de oka van ám annak! Te nem is tudod mekkora dolog történt velem. Sohasem gondoltam volna hogy ennyire meg leszek még tisztelve ebben az életben, mert én csak ahhoz vagyok szokva aminek a drága Beácskád becézett valaha, "az a paraszt húgod"! Persze kiderült, hogy ő a paraszt, de azon már ne múljon, mindenesetre örülök hogy leráztad magadról, pedig a hölgy nem igen akart lerázódni. Hogyisne, egy címeres embertől válljon el? De nagyot kerültem most, hadd mondjam el mi történt mielőtt megyek dolgozni.
Úgy történt a dolog, hogy a tanári kar eldöntötte, amelyik osztálj a legtöbb ötöst kapja, annak a tanítója egy nagyszerű díjat kap. Persze ezt nem kötötték az orrunkra, mert akkor minden gyerek színötössel vizsgázott volna, nemde? A tanítók nálunk jobban tudnak csalni mint a diákok. A végén kiderült hogy a fődíj egy teljes ellátásos út Afrikába! És képzeld el ki nyerte meg? Igen, édes Bátyám, a Terus húgod! Látod, csak megérte annyit foglalkozni a kölkökkel. Igaz, különóra közben krumplit szedettem velük, de attól csak megatnulták amit kellett.
Nagyban készüldődtem amikor eszembe jutott, mit kezdek én ott egyedül? Egy nő benszülöttek között? Az nem lesz jó. Hirtelen ötlettel elmentem az igazgató úrhoz és elmondtam neki a dolgokat.
-Ne aggódj, Teru, - mondta az igazgató, - megoldjuk. - Ez a Lókötő, - mert Lókötőnek becézte Miska bácsit, az iskola szolgát, - szóval ez a Lókötő nyugdíjba készül, már törtük is a fejünket azon, milyen ajándékot adjunk neki, merthát csakis leszolgált negyven évet. Majd adunk neki is egy Afrikai utat és ezzel el lesz intézve.
Így történt hogy kerek egy hét múlva repülőre szálltam Miska bácsival.
-Ide figyelj, Terus, - mondta Miska bácsi, mert ha csak ketten voltunk ő is csak Terusnak szólított mint Matyi bátyám, - én még sohasem ültem repülőn. Nem esik ez le?
-Ugyan, Miska bácsi, hát a madár se esik le, pedig lássa kend, annak sokkal kisebb szárnyai vannak aztán még csak nem is irányítja őket senki.
Erre megnyugodott az öreg és nyugodt is maradt amíg a légikisannyok el nem kezdtek le s fel járkálni. Utána már nem lehetett vele bírni. Mindegyiket követte, még a fürdőszobába is utánuk ment volna ha rá nem csapják az ajtót. Gondoltam is magamba, mi lesz itt ha a pucér néger nőket meglátja? Jesszusom! Egyszer-kétszer meginogott a repülő és Miska bácsi meg is ijedt alaposan, de lenyugtattam:
-Ugyan Miska bácsi, semmi sem az egész, csak biztos letojt egyet a gép, mint a madár.
-Hihihi, - kuncogott Miska bácsi, - remélem nem a Szeplős Rozit találta el, mart annak van éppen elég baja annélkül is.
Végre ereszkedni kezdett a gép. Megérkeztünk Tanzániába. Egy sofőr kinézésű ember várt bennünket egy nagy táblával.
-Nézd, Terus, itt már ismernek is bennünket! Ott a nevünk a táblán! - Örvendezett Miska bácsi.
-Persze hogy ott van, Miska bátyám, a hotel küldte ki a sofőrt elébünk.
-Hogy itt mennyi néger van! - Csodálkozott Miska bácsi amint a taxi a hotel felé robogott velünk. Taxi a fészkes fenét, gondoltam, épp csak egy tyúkülő födéllel. -Te Terus, hiszen ezeken ruha van!
-Persze hogy ruha van rajtuk, Miska bátyám, hiszen városban vagyunk.
-De nekem azt mondták ezek olyan meztelenek mint a denevérek! - Erősködött Miska bácsi.
-Nem itt, de ne búsúljon, majd oda is eljutunk, - nyugtattam meg az öreget.
A hotel elég rendes helynek látszott, majden európai berendezéssel, éppen csak senki sem beszélt magyarul. Amint tudod, kedves Matyikám, annak idején elég jól fejembe verték az angolt meg a németet, így tudtam velük értekezni valamennyire, legalább is a hotel személyzettel.
Másnap reggel becsengetett az egyik londiner, egy idegen, fura kinézésű néger kíséretében.
-Miss, ez az ember egy idegenvezető, ha akarják elviszi önöket egy törzs telepre. - Magyarázta a fiú tört angollal.
Rögtön áthívattam Miska bácsit a szomámba és megmondtam neki mit akarnak ezek.
-Hát kell ezt kérdezni? - Ujjongott az öreg, - azért jöttünk, vagy nem?
Egy óra múlva valami öreg vakarcson ültünk az idegenvezetővel együtt. Ő megmagyarázta, hogy ezt itt busznak nevezik. Szép kis busz, gondoltam. Az egyik oldala hiányzott, a másik oldalán csak az ablakok helye volt már meg. Elég sokan voltak már fent amikor felszálltunk, a kinézésük szerint nem városiak. Mindegyiknél kosarak, csomagok voltak. Már jó ideje mentünk amikor megkérdeztem az idegenvezetőt:
-Mikor érünk fel a főútra?
-Már régen ott vagyunk, Miss. - Mondotta nyugodt hangon.
Kinéztem az egyik ablak helyén. Nem volt ott egy falatnyi út sem, csak valami kitaposott ösvény féle. Jól van, gondoltam, ha ti ezzel dicsekedtek...
Több mint két órája voltunk már a buszon amikor újra megszólalt az idegenvezető:
-Ma Ruaaha-ba megyünk, meglátogatjuk a Maasai törzset. Nagyon vendégszerető nép, de azért illik tőlük vásárolni egyet-mást, hiszen kimondottan turizmusból élnek.
-Tényleg olyan sokan járnak oda? - Kérdeztem hitetlenkedve, mert a buszon rajtunk kivül egy falat turistát sem észleltem.
-Mostanában nem, az idén ti vagytok az elsők.
Végre megpillantottunk valami lakótelep félét. Amikor közelebb értünk, akkor láttam, ezek csak szalmaviskók! Igaz, volt közöttük egy-két bádog viskó is, de később megmagyarázták, az volt a városháza meg a polgármester lakása.
-Dehát hol vannak a házak? - Kérdeztem, - vagy csak az istállókat szabad megnézni?
-A bentszülöttek így élnek. Itt nincs tél, nem kell nekik a hideggel bajlódni. Higyje el, Miss, ők így szeretik, ahogy van. De itt most kiszálunk, mert nem visznek bennünket tovább.
Szerencsére nem sok cókmókot vittünk magunkal, mert még volt mit gyalogolni is. A távolságtól eltekintve, nagyon élveztük a gyönyörű tájat. Derékig érő száraz fű mindenfelé, a távolban egy sűrű erdő nyújtotta árnyékát az arra tévedőknek. Hirtelen nagy lármát hallottunk és meglepődve láttuk, egy csomó ember szalad felénk a falu irányából. Jesszusom! Kiáltottam fel akaratlanul. Ezek szűzanya mesztelenek!
-Azt a betyár fűzfánfütyülőjét! - Kurjantott Miska bácsi. - Terusom, ha ezt a Matyi bátyád meglátná, még a műfogai is kipottyannának a szájából!
Itt most abba kell hagynom, kedves Bátyám, elkések a munkából, de amínt hazaérek, rögtön folytatom! Ja, hogy honnan ismer Téged ez a Lókötő? Hát, mondjuk személyesen nem ismer, de tudod, hosszú volt az út, egyet-mást elmeséltem neki. Csak úgy, unalomból, mert tudod, én nem szoktam pletykázni. Nem vagyunk mi pletykás fajta, ugye Matyi bátyám?
Addig is szeretettel ölel húgod,
Terus |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-01-2011 @ 03:14 pm
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 11-01-2011 @ 05:00 pm)
Comment: Hogy hun nem jársz Tesó!!!! ez a Lókötő Gáspár mög az én darálómma né foglalkozzék...az oda harap ahova köll :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 11-01-2011 @ 07:57 pm)
Comment: Terukám, tán kicsi neked Amerika?:-)
Várom a folytatást, talán még krimi vagy valami erotika is lesz benne:-)
Üdv., Pali |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 11-01-2011 @ 11:06 pm)
Comment: Nem Gáspár hanem Miska, te pálinkabogyó! Figyelj oda, mer máskor vagy nem irok, vagy pediglen irok a Jolinak! Persze hogy járok, nem csak Dugyánypusztán van kultúra! Legalább is nem olyan... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 11-01-2011 @ 11:07 pm)
Comment: Kedves Pali, máskor lesz annyi eszem, hogy Téged viszlek magammal, mert Miska bácsi teljesen hazavágott:-)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 11-02-2011 @ 01:53 am)
Comment: Szellemes és elképesztö írás..:))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 11-02-2011 @ 01:08 pm)
Comment: Kedves Lyza, boldog vagyok hogy meglátogattál bennünket, majd mindjárt jön Maty bátyám hozatok vele egy kis finom borocskát:-)
Puszi Terus |
|
|
|
|
|
