| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Mégis csak szerelem? Ideje:: 01-07-2012 @ 07:40 pm |
|
|
|
|
| Ebéd után voltak, az asszony leült, felrakta a lábát, hadd pihenjen.
Párja ledőlt, mint minden délben.
Az asszony gondolataiban az elmúlt napok keringtek. Nem tetszett neki az embere. Napok óta hallgatag, csak akkor beszél, ha szól hozzá. Soha nem volt bőbeszédű, nem panaszkodott, de ez most mégis feltűnt. Sok évet leéltek együtt, ismerték a másik gondolatát is, nem kellett már a szó.
3 hét, és 44 éves házasok. Benne kevés jóval, több nehézséggel, különösen az utolsó 7 év. De 44 év, az már valami.
Az ember, szokása szerint 2 órakor, pontban, fölkelt, elrendezte párnáját, takaróját, felöltözött, hogy elsétál papírokat másoltatni. Az asszony már készült, hogy kíséri, de a párja nem akarta, hiszen itt van a bolt a közelben, negyedóra és itthon van, rögtön jön.
Az asszony tett-vett... telt az idő.. már 20 perc, 25 perc... az ablakhoz ment, onnan láthatta, akármelyik irányból jön... Kezdett ideges lenni... kétszer is úgy hallotta, hogy csikordul a kulcs az ajtóban, de hiába szaladt az ajtóhoz, senki nem jött... Visszament az ablakhoz, a gyomra összeugrott amikor meghallotta a mentő visító szirénáját, és látta a főutcán a rohamkocsit...
A telefonhoz szalad, felhívta a boltot, kérdezte, járt-e ott a férje? Ismerték látásból... csak annyit kérdeztek a szemüveges, kalapos bácsi? Őt most viszi el a mentő.
Az asszony, maga sem tudja, hogy kapkodta magára a ruhát, és rohant a kórházba. Látták zaklatottságát, kérdezték.. mondta, most hozta be a mentő a férjét... A Sürgősségi Osztályra irányították.
Bekopogott... lassan kijött egy nővér.. elmondta, mit akar... kis idő múlva kijött a főorvos asszony és előtte ment,.. Kérdezte, mi történt, de a válasz helyett a földre szegezte a tekintetét...
Bementek egy szobába.. a főorvos asszony leültette... Asszonyom, legyen erős, a férje meghalt... az utcán esett össze, ott élesztették újra először, majd a kórházban is... de az életfunkciói a túlélésre elégtelenek voltak.
A asszony megszólalni sem tudott. Hiszen tudta ő ezt.... már 7 éve megmondták, annyira rossz állapotban van a férje szíve, hogy minden nap ajándék, amit együtt tölthetnek...
Mégis... az asszonyban, és körülötte kiürült a világ... ilyen hatalmas ürességet, tehetetlenséget, soha nem érzett még magában...
Megkérdezték, akarja-e megnézni...
Az ágyon letakarva feküdt a párja... kitakarták az arcát-vállát... Mintha csak aludt volna... A szája nyitva, mint amikor alszik, az arca sem sokkal volt sápadtabb, mint máskor.... csak a keze, a takaró alól kinyúló keze már jéghideg...
A asszony megsimogatta az arcát, a vállára hajtotta a fejét... még meleg volt... és valami artikulátlan zokogás tört ki belőle...
A váll, amire már évek óta nem hajthatta a fejét, visszahozta fiatalabb kori szenvedély emlékét, vagy amikor a megbántottság könnyeit sírta el rajta... de a legszenvedélyesebb pillanatokban sem érezte azt a hihetetlen, összetartó szeretetet amit most, és megértette, történt bármi, legbelül mindig is csak őt szerette, ezért nem tudott mást szeretni rajta kívül, akárhányszor is bántódott meg...
Nehezen hagyta ott halottját, de értesítenie kellett a lányát, az unokáit és a családot.
Taxit hívott, mert nem tudott volna saját lábán hazamenni...
Óvatosan megkérdezték, hogy a ruháit elviszi-e, vagy majd valamelyik családtag elviszi...
Elvitte, a nejlonzsákkal az ölében ült a taxiban, és érezte, most lett igazán magányos, és hogyan lehet így tovább élni...
Eddig a párja ellátásával megvolt a mindennapi teendője.... most kivették a hóna alól a mankót.... csak bukdácsolja az életet tovább...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-07-2012 @ 07:40 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 01-08-2012 @ 09:57 pm)
Comment: Minden benne van. Jó ez így! üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zseka (Ideje: 01-09-2012 @ 02:35 pm)
Comment: Köszönöm, kedves fTJ:)
Mint látni, mankó nélkül a szöveg tördelése - sem - megy..... |
|
|
|
|
|
