„Füttyentettél, szívem?”

                                            Egy ismerős hölgy elmesélte

                                          (kacéran!) nekem, eszméletlen

                                              jól érzi magát, hiszen évek

                                            óta nem alszik a férjével egy

                                           szobában. Csábos mosolyával

                                               felcsigázta érdeklődésem.

                                           - Hogyan éltek ilyetén házas-

                                           életet? – kérdeztem. Kötélnek

                                              állt Éva, bár némi habozás

                                               kiütközött orcáján. - Elég

                                            viccesen: ha kedve van hozzá

                                          jó férjuramnak, úgy egy elmés

                                           füttyel jelez. - És ha neked van

                                      kedved szerelmeskedni? - Nincsen

                                            gond, mert akkor a szobájába

                                         benyitok: „Füttyentettél, szívem?”

                               (Budapest, 2011. december 30. Erdős Pál Attila)