| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Nem szeretlek, Valentin! :) Ideje:: 02-14-2012 @ 07:30 am |
|
|
|
|
Hogy Én?! No, nem! Engem aztán nem fog léprecsalni a globalizált világ semmiféle rafinált ügyeskedése ezzel a Valentin nappal! Egyáltalán… hogyhogy Valantin? Van annak tisztességes, becsületes magyar neve, mégpedig az, hogy Bálint! Ja, úgy már nem olyan trendi, menő?
Jelzem, nekem már ez a hajánál fogva előrángatott eredetlegenda is gyanús! Mi az, hogy a bebörtönzött pap a hit erejével visszaadja a börtönőre lányának a látását? (No persze, még véletlenül se a marcona, ám elhízott papa diabeteszén segít, akinél ráadásul ott vannak a cella kulcsai, hanem a csinos leányzónak…) Ez már úgy csacsiság, ahogy van! Hiszen köztudott, hogy a szerelem nemhogy felnyitná az ember szemét, hanem bizony éppenséggel vakká tesz, legalább egy időre, mindenesetre elhomályosítja az éleslátást.
Miért nem mondjátok meg az igazat, gyerekek?
„Hajdanában egy szegény kertészcsalád talpresett, tűrőlpattant leánykája eltűnődött rajta, hogyan is tudna túladni minél gyorsabban és jókora haszonnal hamar hervadó portékáján, a virágokon. Mikor aztán egy napon egy szerelmespár éppen az ő bódéjának támaszkodva állt le csókolózni, mély levegőt vett és megkopogtatta a szerelembe feledkezett fiatalember vállát, mondván: - Fiatalúr, hát miért nem vesz egy szép csokrétát ennek a gyönyörű kislánynak? Hát nem tudja, hogy ma van a szerelmesek napja?!
A fiatalember zavartan sandított a kalendáriumra, ahol éppen szent Valentin ékeskedett és tájékozatlanságát restellve dadogva visszakérdezett a dologra. A virágárus onnantól már tudta, hogy nyert ügye van. Miközben fürgén megkötötte a lehető legdrágább virágokból a csokrot, folyamatosan be nem állt a szája, mondott mindenfélét, ami csak eszébe jutott. Az ifjú meg fizetett, mint a katonatiszt, majd szíve hölgye kezébe nyomta a bukétát. A leány elpirult, meghatódott és mivel a csokor jókora méretű és kényes volt és teljesen lefoglalta egyik kezét, már csak a másikkal tudta védelmezni szűzi erényét. A fiú továbbadta a trükköt barátainak.
Egyikük bambán visszakérdezett: - És ha nincs a közelben virágbolt?
Barátja ingerülten válaszolt: - Akkor vegyél neki egy rózsaszín plüssmacit vagy bármi mást, ami kapható! És a Valentin nap viharos gyorsasággal meghódította a világot."
Hiszen a férfiak szeretnek gáláns, nagylelkű lovagként tündökölni, a lányok, asszonyok imádnak virágot és mindenféle „tündibündi, ari, édi” ajándékot kapni, a divatra felépülő hatalmas iparág pedig sok-sok embernek nyújt megélhetést. Így aztán, tetszik vagy sem a magamfajta morgolódó vénembereknek, de bolygónkat ilyenkor, február közepe táján ellepik a mulatságos játékállatok, a melléjük csomagolt vagy külön elküldött vicces, vagy éppen könnyesen érzelmes, előrenyomtatott üdvözlőlapok, az internet szolgáltatók hálózata roskadozik a sok szerelmes sms-től (ha valaki nem tudna ilyet magától megfogalmazni, hát számos portál, honlap, blog siet segítségére) és a szél messzire sodorja a melegházi virágok finom illatát.
Az édesszájú gasztrobloggerok újabb késztetést éreznek, hogy elővegyék kedvenc sütemény, torta vagy parféreceptjüket és elkápráztassák velük szeretteiket vagy a gyönyörű fotók látán nyálát csorgató közönséget, amely aztán betódul a legközelebbi cukrászdába vagy édességüzletbe. A holtfáradt, verejtékező cukrászok meg sorra húzzák elő a tepsiket a szív alakúra sütött tésztákkal a forró sütőkből, miközben a tulajdonos boldogan számolgatja a bevételt. De kinek árt ez? Hiszen, így vagy úgy, még ez a mondvacsinált ünnep is végsősoron a szerelemről, a szeretetről szól, mely után annyit sóvárgunk egész életünkben, ha bevalljuk magunknak, ha nem. Hiszen ezekből az érzelmekből az ember felvevőképessége szinte korlátlan. Jó dolog szeretni és jó dolog szeretve lenni… De gyorsan be is fejezem, mielőtt még én is elérzékenyülök! Amúgy is dolgom van. Hogy hova rohanok? Hát mindjárt bezár a virágárus, pedig olyan szép bíborszínű, bársonyos szirmú, hosszúszálú La France rózsákat láttam a kirakatában a villamosról. És hát, elég régen vettem a Kedvesnek virágot… talán tavaly ilyenkor, Valentin napján?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-14-2012 @ 07:30 am
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-14-2012 @ 08:31 am)
Comment: Gyula, ugye tudod, hogy a Nők nem ágállnak a rózsák és a plüssajándékok ellen:)
Legalább van még egy nap, ami szebb marad, mint a többi átlagos.
Szeretettel üdvözöllek.
Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: anonymm (Ideje: 02-14-2012 @ 08:43 am)
Comment: Jó lenne mindennap rózsát kapni, de ha csak egy nap jár, hát egy nap jár :):):) amúgy meg szeressenek egész évben, ne csak egy napon :):)
Nagyon tetszett az írásod :):) Üdvözlettel, anonym |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-14-2012 @ 09:26 am)
Comment: A Valentin nap engem is idegesített sokáig. Ma már örülök neki. Színfolt a hétköznapok közönyében. Tévedés is van a dologban, mert nem csak a szerelmesek napja, hanem inkább a szereteté. Azt pedig kimutatni, egy aprósággal, kedves gesztus. Nem értek egyet az erre épülő látványos iparággal, mert a szeretet, nem a külsőségektől működik és tesz boldoggá, hanem a tartalomtól, legyen az bármilyen apró, mely a másiknak örömet okozhat, melegséget ad. Talán valóban mindennap megtehetné ezt az ember, és meg is kell tenni, de ahogy névnapunk sem mindennap van, és még sok más sem, amelyet megünneplünk, miért ne lehetne egy ilyen megemlékezős napja a szeretetnek is...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: trendo (Ideje: 02-14-2012 @ 11:23 am)
Comment: Lena, persze, hogy tudom! És hiszem, hogy a dolog nem csak a plüssmaciról szól :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: trendo (Ideje: 02-14-2012 @ 11:25 am)
Comment: Kedves Anonym, ahogy én sem az év napján kényeztetem a számomra kedves nőket, hiszem azt, hogy Te sem csak évente egyszer jutsz holmi naptár álta kikényszerített kedvességhez :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: trendo (Ideje: 02-14-2012 @ 11:31 am)
Comment: Kedves Anna! Ne vedd el a Valanetin napot a Szerelmesektől! :) Igenis, ez bizony a szerelmesek napja, amikor titkolt hódolóktól is kaphat és elfogadhat egy vonzó nő virágot, apró figyelmességet!
Ahogy a húsvéti locsolás is szépség- és szerelemvarázslás volt eredetileg, bizony, a Valentin nap sem a nemiség nélküli szerelem ünnepe :))))) Persze, ha egy nekem tetsző kolleganőnek küldök egy rózsacsokrot, naná, hogy a férjének ő is a keresztény, felebarát szeretet megnyilvánulásaként magyarázza majd :))) Legfeljebb a pasi nem veszi be a dumát :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-14-2012 @ 01:32 pm)
Comment: Drága Gyulám! Biztos igazad van... De akkor a szerelemnek is lehet egy ünnepe, hiszen nincs ennél szebb érzés a világon...Főleg ha őszinte...:)))) A barátoktól, barátnőktől kapott jókívánságokat, ennek függvényében azért nem értékelném át, inkább azt mondanám, talán kezd az ünnep miértje kitágulni...:))) Ölellek Anna:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hzsike (Ideje: 02-14-2012 @ 07:15 pm)
Comment: Kedves Gyula!
Ragyogó stílusban, egészséges humorral fűszererezett, jól megírt kis "elmélkedés". Nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Ja! Lenne egy kérdésem: -Nyitva volt még a virágbolt?
Szeretettel olvastalak:Zsike |
|
|
|
|
|
