A Munka Réme

Agyonhajszolt Rezső éppen egy szép lányról álmodott, mikor kopogás ébresztette fel.
Félig még kábán kinyitotta az egyik szemét és mérgeskedni kezdett: nyugalmat Ő már sohasem lel?
Feltápászkodott, s kóvályogva az ajtó felé indult. Ki az? Kérdezte.
Bárki is legyen,-gondolta-az elvetemültje nemcsak az álmát, hanem az egész napját "megmérgezte".
Egyáltalán milyen nap is van? Óh ne! Hétfő ismét!
Kinézett a "kukucskálón", s meglátta a Munka Rémét, hogy a fene vinné innét!
Mozogj már Rezső! Meddig várjak?-Dühöngött a Rém.
Hogy mertél elaludni? Morgott tovább. Ez rosszabb, mint egy kém.
Most mit tegyek? Innen menekülni kell.-futott át Rezső agyán,
Felöltözött, fogta a holmiját és kiugrott az ablakon lazán.
Szerencsére nem lakott magasan, így nem történt baja,
A földre huppanása pillanatában jutott el füléig, az ajtaja betörésének a zaja.
Felpillantott, s ekkor tűnt fel az ablakban a Rém szörnyű arca.
Rettenetes, hogy bármi is történjen, mindig utoléri, 
Ez azonban nem egyedül az Ő harca.
Mindenfelől menekülnek mindhiába, a férfiak és nők, fáradtak, kihasználtak és kimerültek,
Örülhetnek azok, akik a Munka Réme iszonyú rabságából valahogyan kikerültek.