H.Gábor Erzsébet

„Suk-sük, tyuk-tyük”

Kedves idős ismerősömet nem győztem tanítgatni arra, hogy mikor használjuk a „suk-sük” végződést és mikor a „tyuk-tyük”-öt.
Mindig összekevert mindent, és a végén már percekig gondolkodott azon, hogy melyik is lehet a helyes, mire végre kimondta.
Talán rossz is volt, hogy ennyire frászosan figyelt a dolgokra, mert néha egy-egy szó olyan groteszkre sikeredett, hogy muszáj volt megmosolyognom érte.
Egyszer vett egy csodálatos ruhát magának, nagyon örült neki és azt mondta, hogy ezt csak az ünnepekre veszi fel, mert sajnálja befogni a hétköznapokra.
Néhány nap múlva miben jelenik meg, egy holmi szürke hétköznapon? Persze, hogy a féltett új ruhájában!
Szigorú kedvesen kérdeztem tőle:
- Hát eddig tartott, a te fogadalmad, felvetted hétköznap az ünnepi ruhádat?
- Fel bizony! - mondta - úgy is olyan kevés az örömöm, akkor meg minek „tartogattyam”?