| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
cím nélkül Ideje:: 10-02-2004 @ 10:30 am |
|
|
|
|
| Az orvosok lemondtak rólam, azt mondták a szüleimnek, hogy nincs remény, és hazaengedtek, de arra felkészítették őket, hogy pár éven belül meghalok.
A betegségemet megelőző három hónapot anyu unokanővérénél töltöttem Nagymaroson. A két kamaszfiú Karcsi és János imponált nekem, mert ők már a felnőttéválás mezsgyéjén voltak, és mégis egyenrangúként kezeltek engem, a hét éves kis pisist. Nagymaros elvarázsolt engem rendezett, sváb portáival, és azokkal az emberekkel, akik ugyanilyen rendezettek voltak. Szerettem lejárni a dunához, és hogy a komppal átjárni a túlsó partra.
Április volt vagy még március, amikor készültem haza? Az ott töltött hónapok alatt egyszer se volt rohamom, pedig eredetileg azért mentem oda, hogyha ismét jelentkezne a roham, hát ott a váci kórház, ami jobban fel van szerelve, mint az ipolysági, és kivizsgálás szempontjából is nagyobbak a lehetőségek, hogy rájöjjönek végre rejtélyes betegségem okára, hisz kezdetben még az orvosok se akartak hinni, és bolondnak nézték anyámat, amikor egy napbarnított, szemlátomást jó erőben levő gyerekkel kezdett fűhöz-fához rohangálni. Aztán, mikor az újabb és újabb rohamokban kezdtem fokozatosan lebénulni, már különféle kivizsgálásokra küldözgettek, de mindhiába. Ezért kerültem hát Nagymarosra, az utolsó rohamot követően...
Talán az izgalom okozta, hogy aznap reggel újabb rohamom volt, ami ezúttal már végképp leterített. Két hétig feküdtem kómában... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-02-2004 @ 10:30 am
| Hozzászóló: ukume (Ideje: 10-07-2004 @ 07:56 am)
Comment: Kicsit nehéz volt ráakadni erre az írásra, mert nincs címe, és így nehezebb rákattintani a főoldalon. De olvasva a folytatást, kíváncsi lettem az előzményekre, így végül idetaláltam. Több dolog is eszembe jutott: velem vajon mi történt hét éves koromban?... és milyen lehet a halál árnyékában élni?... de hiszen mindannyian ott élünk, csak nekünk "szerencséseknek" meg van az az illúziónk, hogy rengeteg időnk van... hát el is fecséreljük rendesen...
|
|
|
|
|
|
